Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
VII. Fejezet
— 75 — ték, hogy országszerte május 1-én minden gyülekezetben hálaadó istenitisztelet tartassék. — Inkább az lett volna feltűnő, egyházunk karakterével egészen ellenkező, ha a hű emlékezet a dicső nevet azóta is fel nem eleveníti. Úgy de legutóbb is, 1876-ban, mikor a magyarhoni e. e. e. gyámintézet kebelében arról folyt a tanácskozás, hogy az evangéliomszerü jótékonyságnak egy űjabb oltár emeltessék, a tervezők II. Leopold nevét hangoztatták, mint akiről a létesítendő alapítvány neveztessék. Dobsinán tartott közgyűlésen 1877-ben pedig egy szívvel, lélekkel kimondották, hogy az újabb jótékonysági oltár „Leopoldiánum"-névvel fog megjelöltetni, — emlékeztetőül a felejthetlen II. Leopold fejedelmi tettei, halhatatlan királyi érdemeire. — Ugyané határozattal egyidőben az is kimondatott, hogy az alapítvány kamatai csak 1891-től, tehát a protestánsok egyik szabadságlevelének meghozatala után 100 évre folyósíttassanak. És ez az idő, — hála az isteni gondviselésnek, már is itt vagyon. Folyó évi augusztus havában fognak a kegyeletes alapítvány kamatai legelsőben kiosztatni ; részben szegény egyházaknak, részben protestáns leánynevelő-intézeteknek, két tizedrészben pedig a tőkéhez csatoltatni. Igaz ugyan, hogy a tőkeösszeg 15 esztendő alatt nem emelkedett oly magasra, mint amekkorára felemelni szerettük volna, már csak azért is, hogy annál szebb kifejezést adhassunk méltó hálánknak, mellyel a száz cv után élő unokák is viseltetnek a kimagasló fejedelmi ténykedés iránt. — A tervezők ugyanis 40.000 forintra számítottak, de annak még fele sincsen együtt. Ez indította a magyarhoni e. e. e. gyámintézetet még a mult 1889. évben, úgy az 1890. év folyamán Újvidéken megtartott XXX. évi közgyűlésen azon határozat kimondására, hogy mielőtt a 100 éves jubileumra Lőcsén összegyűlne, gyűjtést rendel el a kegyeletes célra. — Császári és Apostoli Királyi Felség ! Legkegyelmesebb Urunk ! Midőn a magyarhoni e. e. e. gyámintézet ezelőtt két évvel 1889-ben Liptószentmiklóson a Leopoldiánum-ünnepélyre vonatkozó előkészületek programmját főbb vonásokban összeállította, az ünnepély idejének kitűzése után nyomban határozott: „Intéztessék Felségkérvény Urunk, Apostoli Királyunk Ő Felségéhez, s tétessék az le egy hódoló küldöttség által audiencián a trón zsámolyához". — E határozat meghozatalánál bátorságot merített magának a közgyűlés azon köztudat és köztapasztalatból, hogy Hazánk koronás fejedelmét, dicsőséggel uralkodó első Ferenc Józsefet nem bántjuk meg, ha hozzá folyamodvánnyal közeledünk; mert ismeretes fejedelmi akarata : „hü népével együtt örülni, együtt szomorkodni". — De felbátorított e lépésre az a ritka körülmény is, amely szerint Felséged, midőn 1881-ben a magyarhoni egyetemes evangyélmi egyházi gyámintézetet 1000 forint nagylelkű ajándékkal legkegyelmesebben kitüntetni méltóztatott, azon fejedelmi igéret kíséretében vettük a nagy király ajándékát hódolatteljesen : „Ezentúl is számíthatnak istápolásomra". Midőn tehát a magyarhoni e. e. e. gyámintézet ezen legalázatosabb folyamodványát Felségednek jobbágyi hódolattal átadni szerencsénk van, kettős kötelességet véltünk teljesíteni : Hódolatunknak adni kifejezést s küldőink által ránk ruházott kötelességnek eleget tenni. — És így,
