Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VI. Fejezet

— 66 — melyben országaik viszonyait ismertették. Teszem : Baumgarten a genfi evang. szövetséget, Peterson a belga, Schullerus az erdélyi, Marstaller az olaszországi, Hézekiel a poseni, Felici az olasz szabadegyház viszonyait ismertette. Végül a nagy szeretetadományt osztották ki, 18.000 márkát, mit ez alkalommal Schwetz poroszországi egyház kapott. A másik két mellőzött egyház : Stadló és Stauburg egyenként 5390 márkával kárpótoltatott. A gyűlés befejezte után majd az énekakadémia versenyére, majd a Franke-árvaházba, majd meg estélyre mentek a gyűlés tagjai. Utóbbi helyen mondották el beszédeiket, kik a közgyűlésen szóhoz nem juthattak. Szept. hetedikét, az utolsó napot pedig arra használták, hogy kirándultak Eislebenbe, Luther születési helyére s ott az emlékszobor előtt ének, ima és szónoklatok elmondása és meghallgatásával erősítették hitüket. Erre az időszakra esik Káldy Gyula halála is. Meghalt 1888 nov. 15-én 52 éves korában. Oltár volt neki még a „zöldasztal" is, melyen az egyházkerületi felügyelői székből évente egyházkerülete institúciói javára gazdagon áldozott. Temetése 1888 nov. 17-én Alsókáldon ment végbe, végső akaratának megfelelőleg puritán egyszerűséggel. Koporsója felett Poszvék Sándor imádkozott, Karsay Sándor pedig az egyházkerület nevében búcsút vett tőle s áldást mondott a jeles férfiú poraira. A családi sírboltban Alsókáldon nyugvó hamvak felett busuló özvegyének megmérhetetlen fájdalma és hitvesi szeretete virraszt. A gyámintézet részt vett a Czékus-jubileumon is. Ugyanis Czékus István 1888 dec. 22-én töltötte be munkás életének 70-dik évét, mit a tiszai egyházkerület nevezett esztendő dec. 20-án ünneppé avatott Rozsnyón. A gyámintézet elnöksége hozzá intézett üdvözlő iratban fejezte ki jókivánatait.

1 1889 nov. 10-iki dátummal a német G. A. egylet központi elnöksége nevezetes átiratban kereste meg a magyarhoni e. e. e. gyámintézet elnökségét. Ez átiratában közli először is azt az örvendetes liirt, hogy a váczi ágost. hitv. evang. egyház a német G. A. egyletnél felvétetett azon egyházak közé (összesen három egyházat szoktak e végből kijelölni), melyek a nagy szeretetadományra pályázhatnak, tudatja továbbá a segélyezettek neveit, és a számukra küldendő segélyösszeget, — végül feleletet kér a következő kérdésekre : 1. Hány anyavagy leányegyház alakult a folyó évben? Minő berendezés és mekkora költséggel? 2. Mikor és hány templom, iskola és paplak épült? mekkora költséggel? Honnan vették rá az építési költséget? 3. Az építkező egyházak szükségelnek-e még segítséget? Mekkora összeget? 4. Kik és mekkora alapítványt tettek a gyámintézetre? Neveik? állásuk? és lakhelyük? 5. Az ország melyik vidéken vannak azok a szórványok, melyek külön gondozást igényelnek ? 6. Mi volna ezekre nézve a teendő? Ez utóbbi kérdésekre még mindig adósok vagyunk a felelettel, mert a segélyért folyamodó egyházaktól soha nem kérdeztük meg és így nyilván sem tarthattuk, hogy mi és mekkora az a baj, mire akár a G. A. egylettől, 1 L. „Gyámintézet" VI. évf. 2. sz. 1888.