Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.
I. A reformáció korának jellemzése.
7 Magyarországot ezek a világrázkódtató nagy események borús, szomorú időkben érték. Nem volt magyar a magyar! Hová lettek azok a daliás, szép idők, midőn alig néhány évtizeddel azelőtt Hollós Mátyás nagy hatalmát s abban a magyar dicsőséget tisztelte és félte fél Európa. Midőn a tudományok és művészetek addig nem reméjt magaslatra, fejlettségre emelkedtek. Voltak, eltűntek. És helyüket a testvérharc, a visszavonás, a meddő pártoskodás foglalta el. Főuraink olygarchikus uralmi vágya háttérbe szorította a köznemességet, mely viszont nem engedve jogaiból, pártokra szakadt az ország. A katholikus főpapság a világi örömökbe sülyedt s mint Horváth Mihály oly találóan jegyzi meg, 1 „a világi urakkal fényben, pazarlásban, világi kedvtöltésekben vetélkedve kéjelgett s hogy azokat költséggel győzze, kincsszerzésben fáradozott." Ily pusztulás képét mutatta az, ország, mikor a reformáció szellője hozzánk érkezett. Áhítozott már minden jóérzésű ember valami reform után s ha ez vallási téren mutatkozott, természetes volt, hogy még mélyebb hatást gyakorolt, mert hisz a nemzet a katholikus egyházi fejedelmeket épen a világias örömök közepette látta tobzódni, tehát az eredeti egyszerűséget épen vallási téren szomjúhozta. Napról-napra tapasztalták, hogy a vallás felkent papjainak a hitélet fejlesztése mellékes, alárendelt jelentőségű dolog. A fő az, hogy ők duskálkodjanak a jólétben. így aztán természetes, hogy a vallási megújhodás számára nálunk a lehető legkedvezőbb volt a talaj. Azonban ily nagy átalakulások, ekkora változások nem történnek egy-két év alatt. Ehhez évtizedek folytonos, szakadatlan munkája szükséges. Nálunk pedig épen az átalakulási folyamat közepébe játszott bele egy oly esemény, a mely a régi Magyarországot halomra döntötte s ha a magyar fajban szívós kitartás nincsen, a sírját is megássa. A mohácsi vész a török járom alá 1 Kisebb történeti munkái. Pest, 1868., III. 11. lap.
