Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

I. A reformáció korának jellemzése.

8 hajtotta hazánkat. A hol még rövid idővel azelőtt a magyar lobogó lengett, oda a török félholdat tűzték ki és nyögte az ország a félhold uralmát másfélszáz esztendeig. Békés, fejlődésről, nemzeti munkáról tehát szó sem lehetett. Örülhettünk, hogy békében meghúzódhattunk. A törökkel szemben minden vágya a magyarnak csak az volt, hogy békében éljen. És csodálatos, vallási tekintetben a török nem volt türelmetlen. Míg a Habsburg-királyok alatt a protestantismus számtalan sanyargatást szenvedett s nem egyszer a fegyver hatalmával lehetett csak a királyokat toleranciára kényszeríteni, addig az országnak a török uralom alatt levő területein virágozhatott a reformált hitvallás, Erdélyben pedig a nemzeti fejedelmek alatt, ugyancsak a török fennhatósága mellett, nagygyá és hatalmassá is lett az. Nem lehet tudni, hogy vájjon ez a török részéről politika volt-e, vagy pedig nembánomság, vájjon szántszándékosan hagyta-e a protestantismust élni, hogy a magyarságnak ehhez a valláshoz tartozó tagjaival megkedveltesse a saját maga toleráns fennhatóságát, vagy pedig vallási ügyekre, úgyis tudva, hogy a saját hitelveit nem képes a meghódolt országra rákényszeríteni, gondot nem vetett: de ez az elvitázhatatlan történelmi tény természetszerűleg inkább kibékítette nem egyszer a vallásukhoz hű magyar protestánsokat a török uralommal, mint a császári sassal. Messze vezetne, ha ezeket a kérdéseket e helyütt tovább fejtegetnők. Nem is célunk az. De akkor, midőn az ország egyik legrégibb és legtekintélyesebb evangelikus gyülekezetének a történetét óhajtjuk megirni, szükséges volt annak a kornak a festése, melyben a reformáció nálunk fellépett. így könnyebben lesz megérthető az a sok szenvedés, az a számtalan küzdelem is, a melyen a győri gyülekezetnek is át kellett mennie, míg végre a békés fejlődés nyugodt terére léphetett.