Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.

56 hogy már ekkor is élt a lelkekben a haza különböző nyelvű polgárai egyetértésének a tudata. Négy rendből állították össze a tanácsot, vagy más szóval, a presbyteriumot, a melynek élére a gyülekezet épúgy, mint jelenleg, felügyelőt, inspektort állított. A négy rend sorában találjuk a város katonaságát, mint vitézlő rendet, tehát kétségtelen, hogy a várőrség tagjai közt ebben az időben is sok evangelikus volt, mert különben alig adtak volna helyet a vicehadnagyuknak a gyülekezet intéző testületében. A nemesség soraiban is nagy számmal voltak képviselve Luther követői; ennek bizonyítéka, hogy ebből a rendből választották a legtöbb presbytert, kiknek névjegyzékében számtalan olyan embert találunk, a kiknek utódai Győr város s kivált az ottani evangelikus egyház életében később is előkelő szerepet játszottak. A német és a városi rend külön-külön felemlítése és képviseltetése a tanácsban viszont arra enged következtetni, hogy a városi polgárság 1699-ben nem volt tisztán német, a mint később, kivált a XVIII. század végén, mert hisz ez esetben külön választani német és külön városi tanácsbelit felesleges lett volna. A gyülekezet tehát újra megalakult s minthogy 1696. óta már állandó új temploma is volt, a hitélet intenzivebb, belterjesebb lüktetést vett, bár ezt bizony nem segítette elő Lipót királynak 1691-iki hirhedt rendelete, a resolutio vagy explanatio Leopoldiana, mely a vallás szabad gyakorlatáról alkotott törvénycikkelyek állítólagos helyes értelmezésével foglalkozott. A folytonos fegyveres ellenállás, melylyel a nemzet a Thököly-féle szabadságharc folyamán ősi jogait védelmezte, lassankint a protestantismus iránt oly ellenszenvvel viselkedő Lipótot is látszólag a viszonyokkal való megalkuvásra kényszerítette. Rendelkezései azonban homlokegyenest ellenkeztek a szabadelvűséggel, sőt a törvények valódi értelmével is. Az 1691. április 2-ikán kelt leirat ugyanis kimondja ugyan, hogy az 1681. soproni és 1687. pozsonyi országgyűlési törvénycikkekben bejegyzett helyeken a szabad