Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.
VI. A gyülekezet 1699-től 1749-ig, vagyis a templom bezáratásáig.
57 vallásgyakorlat a protestánsoknak akadálytalanul meghagyassák s templomaik részére alkalmas helyek jelöltessenek ki, azonkívül több lelkészt is tarthatnak, de elrendeli, hogy a protestánsok a törvénycikkekben nem említett helyekre ki ne terjeszkedjenek. Az engedélyezett helyeken a katholikus papokat nem szabad a községi pénztárból fizetni, minthogy oda a protestánsok is adóznak. De viszont a protestánsoknak nem szabad a katholikusok ünnepein házon kívül dolgozni. A be nem jegyzett (a törvénybe nem foglalt) községekben a protestáns lelkészeknek nem szabad lelkészi funkciót végezniök, tehát tiltva van nekik az esketés, keresztelés, temetés. Ha ily helyeken protestánsok laknak, ezek egyházi funkcióikat elvégeztethetik az engedélyezett helyen lakó evang. lelkészszel, de a stólát a lakóhelyük kath. papjának is meg kell fizetni épúgy, mint a papi tizedet. Ez roppant igazságtalan intézkedés. A földesuraknak kastélyaikban vagy kúriáikban szabad templomot építeni s ott vallásukat szabadon gyakorolni, de az istentisztelet végzésére sem máshonnan lelkészt hozni, sem ahhoz a szomszéd népet beengedni nem szabad. Győrre nézve a kir. rendelet kimondja, hogy az a törvényekben végvárnak (confinium) neveztetik, mivel pedig a török az országból kiűzetvén, e végvári minősége megszűnt, visszajut földbirtokosa hatalmába. (Ezzel érveltek később, 1749-ben, a templom bezáratásakor, azt állítván, hogy tehát Győrött jogtalanul folytatják a protestánsok vallásgyakorlatukat.) Mikor a szatmári békekötés után a nemzet a Habsburg-házzal ismét kibékült, az 1715-iki országgyűlésnek gondja volt reá, hogy a vallás szabad gyakorlatát az új király, III. Károly alatt is, törvényileg biztosítsa. Erre célzott az 1715-iki 30. törvénycikk, mely ugyan felfogásában nagyon is messze van a valódi szabadelvű vallási felfogástól, de az 1681. és 1687. évi törvényeket teljes hatályukban fenntartja, sőt azt is elrendeli, hogy részben a király környezetéből vett, részben a karok és rendek sorából választott, de a törvényben névszerint fel-