Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

V. Ujabb üldözések. A folytonos sérelmek kora.

44 gyakorlat ismételt biztosítása, a száműzött lelkészek és tanítók szabad visszatérésének és működhetésének kimondása, új templomok építésének engedélyezése, a tényleg protestánsok kezében lévő templomoknak és iskoláknak az ő birtokukban hagyása, a nemesi rend tagjai részére saját birtokán a templomépítés jogának megadása, a katholikus papoknak való szolgáltatások aluli mentesség, mindezeken felül pedig az az intézkedés, hogy az ezen törvény ellen vétőket a száműzetéssel s vagyonelkobzással járó Ulászló-féle királyi végzemény szigorával rendelik büntetni, — mindez oly rendkívüli vívmányt, a sok szomorúsághoz szokott protestáns gyülekezeteknek jutott oly diadalt jelent, hogy ezt érdeme szerint méltányolni kell és elengedhetetlen kötelességünk is. Az 1681 : 26. törv.-ezikk a győri evangélikusokról is kifejezetten megemlékezett, a mennyiben egyrészt a megyeiekre nézve megengedte, hogy tényleg birtokban lévő templomaikat ezentúl is háborítatlanul bírhassák, másrészt pedig Győr-Újvárosban saját költségükön új templom építésére adott nekik engedélyt. Hogy miért megint az Újvárosban, holott a belvárosban is volt ev. hitünknek elég követője? Erre más választ, mint a milyent előzőleg is már egyszer, hasonló engedély tárgyalásánál, felhoztunk, most sem tudunk adni. Az evang. vallás még mindig nem volt bevett vallás. Tűrt jellege volt még annak és sajnos, ezt a nézetet nagyon is megerősíti az a körülmény, hogy még az aránylag nagy eredményeket elért 1681-iki törvényhozás sem tudott vele szemben a teljes jogegyenlőség álláspontjára helyezkedni. Fájdalmas ez, de csodálkozni nem tudunk rajta, ha figyelembe vesszük, hogy ez országgyűlés előtt évtizedeken át úgyszólván csak titokban, elrejtve imádhatták az Istent saját vallásuk felfogása szerint a hazai protestánsok. A győriek is bizony a szétzüllés útjára kerültek ez alatt. Lelkészüket, Bognár Györgyöt, a hatalom kiűzte és bár hívei keresztyén szeretettel gondoskodtak róla azután is, a mennyiben rendes fizetését továbbra is folyósították számára, de azért 1671-től 1681-ig Győrött