Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

V. Ujabb üldözések. A folytonos sérelmek kora.

45 nem lévén lehetséges nekik istentiszteletet tartani ok, a szomszédos Réti és Bezi községekbe jártak templomba. Bezin már a XVI. században is virágzó evang. egyház és iskola volt; később ugyan, a XVIII. században, Mária Terézia uralkodása alatt, Márffy László, az akkori földesúr, támaszkodva az akkor uralkodó antiprotestáns hatalmi elvekre (erről majd még szólunk annak helyén), bezáratta az iskolát s azt 13 forintra becsültetvén fel, ennyivel kínálta meg váltságdíj fejében az ottani evang hívőket, a mit persze azok el nem fogadtak, azonban a megyei közgyűlés mégis elrendelte az iskolának földig való lerombolását: de azért ez a bezi-i egyház, a melyre tehát később ily szomorú sors várt, az idézett időben, az 1671 — 1081. közti tíz év alatt, erős alapokon állt, úgy, hogy az üldözött győri híveknek is menedéket tudott nyújtani. Réti is hasonló kedvező sorsban volt, a mennyire t. i. akkoriban protestáns egyház egyáltalán jó sorsban lehetett. 1681-ben aztán visszahívták a győriek Bognár Györgyöt. Bognár György különben 1640 —1671-ig volt a győri evangélikusok lelkésze. Kiváló egyházi férfiú volt, a kit 1669-ben a püspöki méltóságra is kandidáltak. 1671-iki elüzetése után évekig bujdosott, majd a török által elfoglalt, hódolt területekre jutott, sőt Belgrádban is járt. A magyar hívek nagy örömmel fogadták ezeken a meghódolt területeken, azt mondván, hogy nein a római császár űzte ki őt, hanem az Isten küldte oda hozzájuk. Mindenesetre érdekes azonkívül, ha megemlékezünk e helyütt az eklézsiának a XVII. században, tehát ezekben a viharos időkben, oly kiváló hitbuzgósággal működött lelkészeiről és tanítóiról is. Az ő evangelikus hithűségük volt első sorban az az összetartó kapocs, mely a gyülekezetet a teljes feloszlástól megmentette, ez volt az a szikla, melyen a protestantismus ellen oly gyakran megismételt támadások hajótörést szenvedtek. Lelkészi hivatalt viseltek Bognár Györgyön kívül, őt megelőzőleg, Laskói István és Pálházi Göncz Miklós,