Eöttevényi Nagy Olivér: A Győr Szab. Kir. Városi Ág. Hitv. Evang. Keresztyén Egyházközség története keletkezésétől 1904. december 31-ig. Győr 1905.

V. Ujabb üldözések. A folytonos sérelmek kora.

43 vénybe iktatott engedménnyel ugyanazon ágostai és helvét hitvallás követői előtt (elleni nem állván a katholikus papság s egyéb világi katholikusok ellentmondásai) sem miképen el ne legyen zárva a jövő országgyűléseken, további követeléseik iránti folyamodásuk útja. Mindig épségben maradván e részben az országnak királyi hitlevéllel megerősített törvényei".)

1 A Lipót uralkodása alatt eltöltött esztendők megszámlálhatatlan keserűsége közepette óriási vivmány volt ez a két törvénycikk, melyeket Lipót ugyan kétségkívül a viszonyok kényszerítő hatalma alatt fogadott csak el és szentesített, azonban hatása meg volt érezhető rövid idő multán nemcsak a győri, hanem mindegyik magyarországi ev. egyházközségben. A királyi biztosok segítségével csakhamar hozzáfogtak a legtöbb helyen az lij templom, az iskola és a paplak építéséhez. Nem volt ugyan a vallásegyenlőség még ezekben az 1681-iki törvényekben távolról sem megvédve, hisz elég csak arra utalnunk, hogy a földesúri jogokat fentartották, a mi a protestáns vallás parasztsorsú követőire nézve számtalan zaklatásnak, sőt üldözésnek lett a forrásává, továbbá arra, hogy a protestánsoktól elvett és katholikus szertartás szerint már felszentelt templomokat vissza nem kapták elődeink, tehát a törvénytelen és jogtalan, erőszakos foglalást bizonyos esetekben a törvény egyenesen szankcionálta: azonban bizonyos, hogy a bécsi béke határozatainak újból való megerősítése, a szabad vallásét aperte egerit, deeretaque hujusceniodi temerario ausu violare de caetero praesunipserit (prout hactenus per plerosque potentes fieri solitum erat) talis, si fuerit praelatus, aut altera persona ecclesiastica, in amissione praelaturae, vei alterius dignitatis et beneficii, si vero baro vei nobilis, in amissione universorum bonorum suorum et jurium suorum possessionariorum convincatur, eo facto, et perpetuus regiae majestatis, ac regni infidelis, et exul habeatur." (Magyarul : „A ki nyilván és világosan az ország határozatai és törvényei ellen cselekszik és ennekutána a törvényeket könnyelmű vakmerőséggel meg merné sérteni [a mint ezt eddigelé több hatalmas meg szokta tennij, azt, ha főpap vagy más egyházi személy, legott főpapi vagy egyéb méltóságának és javadalmának elvesztésében, na pedig baró vagy nemes, összes fekvőjószágainak és birtokjogainak elvesztésében kell elmarasztalni és az ilyen, mint a királyi felséghez és az országhoz örökké hűtelen és számkivetett tekintendő".) 1 Márkus Kolosvári - Óvári: id. m.