Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

II. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. evang. egyházmegye szervezete - A) Az egyházmegyének tisztikara 1791-től 1899-ig.

- 39 — közös óhajban, imában, melyben azt kérjük a Mindenhatótól, adjon Neked erőt, egészséget, áldjon meg Téged a kegyelem Istene hozzátartozóiddal, s tartson meg hazánk, egyházunk, egyházmegyénk, s annak az egyházközségnek javára, melynek gondozása reád van bizva — még sokáig. Amen !" Jobban, mint ez az üdvözlő beszéd azt teszi, Belohorszky Gábor érdemeit ecsetelni nem lehet. Mélyen is meg volt hatva a főesperes ezen szivből fakadó, igazat tolmácsoló beszéd által és inditattva érezte magát arra hosszabb köszönő beszédben válaszolni, melyben híven beszámol azon elvekről, melyek őt főesperesi teendőiben vezérelték. Őszinte vallomást tesz hitelveiről és hangoztatja, hogy a positiv theologia alapján tántorithatlanul áll és ismereteit gyarapitani igyekezte. Az evang. theologia mintaképe az, melyet hitvallásaként a közgyűlés szine előtt vázol s a mely minden jelenvalót teljesen kielégiti s helyeslő lelkesedésre indít. Belohorszky aztán kötelességének tartja, a közgyűlésnek saját személyéről, életrajzáról is beszámolni. Kiemelte életpályájának főmozatait, ezt mondván : „Az 50-es évek végén, a mikor a mai társadalmi mozgalmakhoz hasonlóan, minden forongott s átalakuló félben volt, politikai téren ép úgy, mint az egyházin a bécsi theologiai fakultáson való tartózkodásomkor egyszerre háromfelé is hivatván, ambitióból is a bácsszerémi egyházmegye érdemdús főesperesének meghivását fogadtam el s 1859. aug. 7-én, mint egyházmegyei segédlelkész elfoglaltam állásomat Torzsán, Tessényi J. főesperes oldalán. Nem pihenni jöttem ide ! Sok munka várt reám ! Küzdenem kellett a nyelvvel s a gyakorlati élet nehézségeivel! Mikor még az 1859. évi szeptemberi pátens kibocsájtása egyházmegyénket is két táborba osztotta, közvetlen közelből szemlélhettem azon küzdelmeket, a melyek félreértése és izetlenségeinek se hossza sem vége nem volt, örömest ragadtam meg ily viszonyok között az alkalmat, mely Lúgosra lelkészül hivott s búcsút mondva egyházmegyénknek, az erdélyi havasok szomszédságában, más egyházaktól elzárva, az egész Krassó-Szörény megyére kiterjedő missiói körrel oly feladatra vállalkoztam, melyhez ma bátorságom nem volna. Négy és fél évi itt működésem után visszaszólított az egyházmegye területére az újvidéki egyház meghívása. A bács-szerémi egyházmegyének akkora ez volt a legkisebb és legelhanyagoltabb egyházainak egyike. Számba véve az egyház híveit összeírhattam 350 német és 460 tót ajkú lelket. Az egyházközségnek magának 6000 K-nyi adósság terhe volt. Fizetésem 800 kor. és 2