Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

II. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. evang. egyházmegye szervezete - A) Az egyházmegyének tisztikara 1791-től 1899-ig.

— 40 szobából álló lakás. „Bízzál és küzdj" jelszóval kezdettem meg magam a munkát. „Filioli diligite alter utrum", és ne csügedj el kicsiny sereg-' szüntelen ezzel lelkesítettem az egyházat. És az Isten nevében megkezdett munkát Isten áldása kisérte! Az egyházközség felnőtt 2500 lélekre, kis zúgískolája rendes 4 tanítóval bíró népiskolává fejlődött, van tágas paplaka, díszes temploma, viszonyai rendezettek. Csakhogy erre egy emberöltő kellett! A fiatal erő és hév ellankadott! A pásztor nyugalom után vágyik! Hittel vallom, hogy eszköz voltam mindenkor Istenem és megváltom kezében! Hálával emlékszem meg arról, hogy minden küzdelmeim közepette támogatást találtam egyházmegyénk részéről. Munkától sem riadtam vissza soha sem, ez volt életelemem, talán azért vette rövid ittlétem alatt igénybe egyházmegyénk is csekély erőmet. Előbb mint körlelkészt alkalmazott 3 éven keresztül a petrováczi decanátusban, majd főjegyzőséggel bízott meg ; 1870-ben alesperessé tett s 1873. junius 10. óta, tehát szakadatlan 25 éven keresztül a főesperes tisztében tart a nagyt. és nagys. egyházmegye bizalma. Főesperesi működésem eredményeinek értékét meg nem bírálhatom. Arra azonban utalnom szabad, hogy egyházmegyénk nagyban az volt 25 év előtt, a mi kicsinyben saját újvidéki egyházam. Itt is, ott is a nemzetiségi velleitások dúltak; a testvérek bizalmatlankodtak; a közgyűlések tanácskozásai, jegyzőkönyvel, a főesperes levelezése három nyelven eszközöltetett, a mi nagyban megakasztotta a közügyek menetét s mindig új tápanyagot nyújtott nyelvi kérdések és ebből támadt súrlódások felszínre kerülésének. Én - a mint mondani szokás — háladatlan szerepre t. i. a közvetítő szerepére vállalkoztam s igyekezetem odaterjedt, hogy a kedélyeket lecsillapítsam, a politikai törekvéseket ellensúlyozzam, az esperesség kettéválasztását minden áron megakadályozzam, hangsúlyozván, hogy czélunk, feladatunk nem lehet más, mint a vallás erkölcsi élet fejlesztése, az egyházmegye jó hírnevének megőrzése, a gyakran hangoztatott rnem eléggé megbízható hazafiság" gyanújának férfias, alkotmány és nemzethű fellépés által való paralizálása, illetve kiküszöbölése. Hál' Isten^ nek elértük végre azt, hogy az 1892. jegyzőkönyvbe felvétetett, miszerint „az esperesség kettészakitásának ügye mindenkorra elejtetik." — Egy kinzó tövis beékelte volt magát ugyan az egyházmegye testébe, mely sok keserűséget, bántalmat és bajt okozott egyeseknek ép úgy, mint saját magamnak is. Okát csak az emberi szenvedély és túlkapásaiban lelhettem s valamint most, úgy akkor is meg voltam győződve, hogy az igazságnak elébb-utóbb diadalmaskodnia kell s másoknak bűne nem másokat, hanem önmagát sújtja. Túl vagyunk ezen is. Boldogok a kik háborgattatást szenvednek az igazságért!"