Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.

IV. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. evang. egyházmegyének különválása

Az 1848. évi XX. t.-cz. az általános vallási egyenlőséget és viszonosságot kihirdette ugyan, de a szabadságharcz gyászos kimenetele ezen törvény életbeléptetését meghiúsította. Csak áldott bölcseségű apostoli királyunk, I. Ferencz Józsefnek 1859. évben kiadott vallási pátense a Magyarországban létező szabadabb vallási törvényeket Horvát-Szlavonországra is terjesztette ki, s ha e pátens a mi anyaországi protesztáns viszonyainknak nem felelt meg, Hováth-Szlavonországban az evangélikusokra nézve valódi áldásnak volt tekinthető. És pedig annál inkább, mert az evangélikusok a XIX. század elejétől daczára a szigorú törvényes rendelkezéseinek megszaporodtak. Ha a XIX. század elején számuk körülbelül 2000-re tehető, úgy annak végén 20,000-en felül voltak. 1819-ben Neudorfon 80, Würtenbergből jött német evangélikusok telepedtek le; 1859-ben Zágrábban alakult evang. egyház; 1863-ban Bingulán; 1870-ben BeSkán; 1879-ben Szurcsinban és Eszéken 1883-ban Űj-Banovczén és végre Krcsedinben. Az egyházak és szórványhelyek szaporodásával azoknak igazgatása a bács-szerémi egyházmegye által mindinkább nehezebb lett^ mert az egyházmegye intézkedéseit a horvát-szlavonországi kormány és annak közegei jogérvényeseknek nem tartotta, hanem gyakran egyházi és iskolai ügeket saját megítélése szerint döntött el, az esperességi, kerületi vagy egyetemes gyűlés határozatait egészen ignorálva. Azért már az 1860-as években támadott azon törekvés, hogy a horvát-szlavonországi evang. gyülekezetek elkülönittessenek a Bácsi esperességtől és egy külön esperességet alakítsanak. Weber András, a mozgékony és nagy befolyással biró néhai új-pázuai lelkész, a ki általában a Magyarországból jövő egyházi intézkedéseinek nagy barátja nem volt, 1865-ben az esperesség tudta nélkül memorandumot terjesztett (3 Felsége elé, melyben kérte, 0 Felsége kegyeskedjék a határőrvidéki evang. egyháznak megparancsolni, hogy a pátenst fogadják el, hogy ezen egyházakat a magyar egyháztól válassza el és mint külön esperességet helyezze a bécsi szuperintcndenczia alá. Boldogult dr. Székács József szuperintendensnek gyors közbejötte azonban, ki Szontagh Kálmánnal és az egyházmegye küldötteivel e végett Zimonyba leutazott, sikerült, ezen elkülönítést elhárítani, a mibe későbben az őrvidék katonai hatósága is belenyugodott. Ámde ezzel az igazgatási nehézségek megszüntetve nem lettek. Minden egyes egyházi igazgatási eset mindkét oldalon éreztette annak szükségét, hogy a horvát-szlavonországi ev. egyházak kormányzását valami biztosabb alapra kell fektetni. Azért már 1869-ben a kerületi és egyetemes gyűlések azt határozták, hogy a horvát-szlavon területen