Bierbrunner Gusztáv: A Bács-szerémi Ág. Hitv. Ev. Egyházmegye monográfiája. Újvidék 1902.
IV. RÉSZ. A bács-szerémi ág. hitv. evang. egyházmegyének különválása
— 238 lévő ev. egyházak külön esperességgé alakuljanak. Ámde a magyar kormány, kihez az ügy felterjesztetett, azt válaszolta, hogy ez ügyben nem tehet semmit, mert az 1868. évi XXX. t.-cz. mely a kiegyezés alkalmából hozatott Horvát-Szlavonorzságnak egyházi és iskolai dolgokban teljes autonómiát biztosit. Felvette tehát 1871-ben a kerületi gyűlés az ő jegyzőkönyvébe a bács-szerémi esperesség erre vonatkozó határozatát egész terjedelmében, mely úgy hangzott: „Tekintetbe véve, hogy a Szerémmegyében és az őrvidékben létező egyházak úgy mint eddig, úgy jövőben is a bács-szerémi esperességnek egy részét képezik, megengedtetik nekik, hogy egy alesperességgé alakuljanak és maguknak egy alesperest válasszanak, a ki egyházpolitikai ügyekben a horvát kormánnyal és szuperintendenssel érintkezhetik. de tisztán egyházi dolgokban az esperességnek alá van vetve." Ámde a zágrábi akkori katonai főhadparancsnokság ezt 1874. évi augusztus 13-án, 700. sz a. kelt válaszában elvetette és elégtelennek tartotta s legalább egy esperesség szervezését sürgette. 1875-ben az ügy az ó-pázuai egyház indítványára ismét tárgyaltatott és l v80-ban szintén 1882-ben kimondta a püspök évi jelentésében és kérte a kerületi gyűlést, hogy horvát-sziavon területen új, külön esperesség legyen. Az 1883. évben az esperesség leszavaztatja az ottani egyházakat és egynek kivitelével mindnyájan oda nyilatkoznak, hogy külön esperesség legyen. 1884-ben a bács-szerémi esperességi közgyűlés örömmel beleegyezett, hogy a horvát-szlavon egyházak önálló esperességet képezzenek. A kerületi gyűlés az ügyet tárgyalván azt „időszerűnek" nem tartotta. Közbejátszottak itt különféle közjogi és hazafias aggodalmak, utóbbiak azok részéről, kik a dolgot nem ismerték és csak hallomás szerint Ítélték meg. Ekkor közbevette magát Belohorszky Gábor főesperes és 1834-ben kibocsátotta azon röpiratát, melynek czime: „Új ág. hitv. ev. Szuperintendentia Horvát és Sziavon királyságokban", mely röpirat alaposan felderítette a horvát-szlavon területen levő evangélikusok hisztoricumát és melyből a fentközlöttek legnagyobb részt vannak véve. Most új mederbe tereltetett az ügy. Közeledett a zsinat; híre járt, hogy a zsinat a kerületeket és esperességeket kikerekíteni fogja, vagy ujakat szervez. A szerémségi lelkészek conferencziát tartottak s elhatározták, hogy a zsinat emlékiratban kéressék felvenni tárgyalás alá a horvát-szlavon országi evangélikusok ügyét s engedné meg, hogy ott önálló esperesség, vagy ha jónak látja, önálló szuperintendentia legyen, s az emlékirat szerkesztésével az új-pázuai lelkész, Kruttschnitt Antal bízatott meg.