Poszvék Sándor: A Dunántúli Ág. H. Evang. egyházkerületi "Gyámolda" története (Sopron, 1897)

Előszó

JElőszó Midőn ez igénytelen kis munkát szárnyra bocsátom, ajánló levél gyanánt hadd kísérje a nyilvánosság útjára a következő néhány szó. A czél, mely szemem előtt lebegett, midőn félszázad óta áldásosán működő gyámoldánk történetének megírására s kiadására magamat elhatároztam, tisztán gyakorlati. Érdeklődést akartam kelteni azon intézet iránt, melynek múltját az érdekelt tagok közül csak néhányan ismerik, rnelynek emberbaráti működéséről a világ eddig tudomást sem vett. Pedig alig van humanitárius intézet hazánkban, mely oly korlátolt eszközökkel, annyi áldást árasztott volna a közmívelődés szolgálatában álló munkásokra s családjaikra, mint gyámoldánk. Ez intézet, melyről Molnár Aladár »A néptanítók nyugdíjazása, özvegyeik s árváik gyámolítása külföldön és hazánkban« (Pest 1872.) czímü munkájában teljes elismeréssel emlékszik meg, most végezte ötven évi dicsőség- és viszontagságteljes pályafutását. Az egyházkerület által ennek emlékére rendezett ünnepély programmjában e kis munka is kér szerény helyet.