Poszvék Sándor: A Dunántúli Ág. H. Evang. egyházkerületi "Gyámolda" története (Sopron, 1897)

Bevezetés. A segélyezés kérdése a gyámoldát meg-előző időben, 1791—1846. - A segélyezési alap keletkezésének előzményei 1791 —181

Sokan fájlalván itt, hogy ezen oly szent és fontos ügy feledésbe ment, egyhangúlag elhatározták, hogy a fentebbi pénztárt a jelzett czélra felállítják s egyszersmind ide vonatkozólag a kővetkező alapszabályokat (canones) készítették: 1. A győri tractusban és az ehhez tartozó egyházakban levő »dioecesani« (lelkészek és tanítók) egyedül legyenek rendszerint ez uj egyesületnek (huius novi instituti) tagjai. 2. Készíttessék két kulcsra nyíló erős láda, melyben a befolyó jövedelmek és kegyes alapítványok, adományok őriztessenek. o. A láda mellett legyen egy jegyzőkönyv is, melybe ezen institutium minden aktái, a jóltevök nevei és az adományok részletes kimutatása (specificatio) gondosan bejegyeztessék. 4 Eme társulatban való részvételre senki ne kényszeríttessék, hanem szabad tetszésére bizassék kinekkinek, belép-e vagy sem. A be nem lépők e pénztárból adandó mindennemű segélyezésből kizáratnak. 5. Azok pedig, kik társul akarnak belépni, kézadással kötelezik magukat tartozásaik teljesítésére. Nevöket sajátkezüleg beírják és pecsétjökkel megerősítik. 6. A hozzájárulás (befizetés) egyenlőképen történjék a lelkészek és egyenlőképen a tanítók részéről, megállapodás szerint. Mert itt kit-kit nem abból kell megítélni, mennyije van, hanem csupán lelkének kegyes indulatából, hogy adománya önkéntes legyen, nem kényszerített. II. Kor. 11, 5. 7. 7. A rendes hozzájárulás (oblatio, offertorium) évenként fél forint (Rhenensis) legyen a lelkészek és 25 dénár a tanítók részéről. 8. A befizetés ideje újévtől újévig terjed. A ki tartozását ez idő alatt nem teljesíti, kizártnak tekintessék.