Poszvék Sándor: A Dunántúli Ág. H. Evang. egyházkerületi "Gyámolda" története (Sopron, 1897)

Bevezetés. A segélyezés kérdése a gyámoldát meg-előző időben, 1791—1846. - A segélyezési alap keletkezésének előzményei 1791 —181

9. A ki bővebben vette Isten áldását, az bővebben is adjon (II. Kor. 8, 3.) Mert az ötödik (talán inkább hatodik) pont alatti specificatio azok kedvéért történt, akiknek családi állapota az anyagiakban szűkebb ; de a kiknek családi viszonyaik kedvezőbbek, azok felhivandók, hogy többet adjanak. 10. A ki az évi adózást megunván adott szavát megszegi s tovább fizetni nem akar, annak neve a tagsági könyvből (ex albo) töröltessék és fekete táblára Írassék, teljesített befizetéseit veszítse el és az esperességi segélyzö-pénztár minden hasznából és ennek reményéből zárassék ki. 11. Világi jóltevö urak vagy kegyes nök, ezen intézménynek pártfogói, ha adományaikkal és hagyományaikkai ezen pénztárt gyarapítani fogják, azoknak nevei jótéteményeikkel együtt a jegyzőkönyvbe beírassanak. 12. A pénztárnak egyik kulcsa az esperesnek, másika pedig a jegyzőnek adatik át. 13. A számadásra legalkalmasabb lesz az esperességi gyűlés ideje, mivel akkor mind együtt vannak azok, a kiknek érdekében áll a pénztár állapotát ismerni. 14. A számadás végén legyen feltüntetve a vagyoni állapot s híven feljegyeztessék, hogy a lefolyt évben mennyi nyeresége vagy vesztesége volt a pénztárnak. 15. Ha a segélyre szorulónak állapota olyan, hogy halasztást tűr, akkor az esperességi közgyűlésig el kell a segélyezést halasztani, hogy itt az közmegegyezés szerint történhessék. Hogy a tervezett segélyezési pénztár a győri egyházmegye kebelében, melynek kötelékébe akkor a sopronmegyei Vadosfán kivül néhány veszprém-, komárom- s fehérmegyei gyülekezet is tartozott, tényleg létrejött, igazolja az 1744. márczius hó 6-án Téthen tartott esperességi gyűlés, melynek jegyzőkönyve a pénztárra vonatkozó intézkedéseken kivül számadási adatokat is foglal