Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

III. Harmadik korszak - Az egyház és iskola újra feléledésének kora 1790-től napjainkig - 50. Lyceumi tanárok életrajzai

Szeberényi Lajos született 1820-ban aug. 15-én Maglódon Pestmegyében, hol atyja ev. lelkész volt. A szülei házat már hét éves korában hagyta el, mert atyja a magyar nyelv megtanulása végett a szomszédos Rákos-Csabára adta az ottani református lelkészhez. 1830-ban atyja a selmeczi Lyceumba vitte, hol 9 évig tanúit. Atyját 11 éves korában veszítette el, és ő ötödmagával, kik között ő volt a legidősebb, árván maradt; ezért tanulói pályája alatt sok nélkülözéssel kellett küzdenie. A magyar nyelv és irodalom iránti vonzalmat Szenvey József ébresztette fel benne, ki olykor megfordult szülei házánál. Selmeczi tanuló korában megismerkedett Petőfi Sándorral, ki szintén ekkor Selmeczen tanult, és kivel közelebbi baráti viszonyba lépett. 1839-ben a pozsonyi Lyceumba jött theologiát hallgatni, de bár a theologiai tanulmányokat szorgalmasan űzte, mégis tanárai Scheverlay, Schimko, Michnay és kivált Schröer meglehetős hidegen hagyták, de annál inkább megragadta őt az 1840-ben Pozsonyba jött élénk előadású Boleman István. Jótékony befolyással és jelentékeny hatással voltak lelkülete fejlődésére az országgyűlési szónokok : Deák, Széchenyi, Klauzál, Beöthy. A theologia elvégzése után nevelőnek ment. Ez állapotában felébredt benne a jog tanulmányozása iránt való vágya és mivel a külföldi egyetemekre részint anyagi viszonyai, részint a még mindég fennálló tilalom miatt nem mehetett, növendékeivel 1844-ben Pápára ment, hol jogi tudományokat hallgatott, és 1846 és 1847-ben letévén a szükséges censurákat ügyvéddé lett. Az 1848-iki mozgalmak következései életének más irányt adtak. 1848-ban rendes munkatársa volt Kossuth hírlapjának s ezenkívül a tót Népbarátot is szerkesztette. A világosi fegyverletétel után a hatalom üldözni kezdte; előbb H.-M.Vásárhelyre menekült, hol a fogságban lévő lelkészt helyettesítette. 1853-ban a csabai reáliskola tanárává lett. Azon hitben, hogy a hatalom az üldözést már meg fogja elégelni, 1852ben megnősült, de még ugyanez év augusztus havában a hatalom poroszlói elfogták, és előbb Nagy-Váradra, majd Aradra hurczolták. Hat hónap múlva szabadon bocsátották. 1856-ban a makói ev. egyház lelkészének választotta meg, 1860-ban az újonnan alakult szegedi ev. egyház első lelké-