Markusovszky Sámuel: A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története (Pozsony, 1896)

III. Harmadik korszak - Az egyház és iskola újra feléledésének kora 1790-től napjainkig - 50. Lyceumi tanárok életrajzai

szévé lett, 1864-nek a közepén a pozsonyi ev. egyház hívta meg magyar-tót lelkészének és lyceumi tanárnak. Költői tehetsége már korán tünt fel, különösen műfordításaival szerzett magának hallhatatlan érdemeket, 1867-ben a Kisfaludy Társaság rendes tagjává lett. Testi szervezetét, mely különben is gyenge volt, 1873ban pusztító kór támadta meg, melyet a tudomány meggyógyítani nem tudott. Hosszas és súlyos szenvedés után meghalt 1875. junius hó 4-ikén, 55 éves korában. Emlékezetére a lyceumi tanuló ifjúság 1875 deczember hó elején gyászünnepet tartott. Halálát tanítványain, barátain kívül hat gyermeke siratta. Irodalmi munkássága : Magyar olvasókönyv a tót ifjúság számára. Pest, 1848. Politikai szónoklattan. Alapos útmutatás nyilvános beszédekben és vitatkozásokban. Pest, 1849. Ezenkívül még következő munkák jelentek meg tőle nyomtatásban : 1855—1860 Néptanítók könyve, évenkint hat füzet. Népszerű imakönyv prot. keresztyének számára, 1861. Iskolai Lap. 1861. Protestáns népkönyvtár 1857, 6 füzet. Gyámintézeti évkönyv, 1863. Tót népdalok 1866. Salamon Jablonszki után 1871. Königinhofi kézirat 1873. Emeritzy Lajos, Imre született 1823-ban január hó 17-én, Durandon, Szepesmegyében iparos szülőktől. Az elemi iskolákat Menhardon végezte, mivel szülei időközben oda költöztek. A grammatikai osztályokat Rozsnyón, a syntaxist Késmárkon, a rhetorikát és bölcseleti osztályokat Eperjesen végezte. 1831-ben a pozsonyi ev. Lyceumot kereste fol, hol theologiát hallgatott. Miután a theologiai candidaticumi vizsgálatot Stromszky superintendens alatt letette, 1844-ben Göttingába ment, hol három semesteren át bölcseleti tudományokat hallgatott és egy bölcseleti pályamunkájával 100 aranyot nyert. Majd Jenaba ment, hol Stoytól paedagogiát hallgatott és a paedagogiai seminariumnak is tagja volt. 1847-ben a nyíregyházi ev. tanitóképzőintézet igazgató tanárává lett. A szabadságharcz mozgalmai alatt Menhardon mint helyettes lelkész működött. 1850-ben a felső-lővői algymnasiumhoz hivták meg tanárnak, honnan 1853-ban a pozsonyi ev. egyházgyülekezet hivta meg a Lyceumhoz tanárnak. Mint lyceumi tanár a gymnasiumban ó-kori történelmet, latin nyelvet, logikát és psychologiát tanított, a theologiában pedig bölcseletet és paedagogiát adott elő. 1854-ben tanulmány utat tett Német-