Brocskó Lajos: A Budapesti Protestáns Országos Árvaegyesület és árvaházának története 1859-1895. Budapest 1896.
Az egyesület alakulása. Az árvaház alapítása
2 A megpróbáltatásnak valóságos napjai voltak azok, melyekben a protestáns egyháznak be kellett bizonyítania, hogy nem hiába járt századokon keresztül a szenvedések iskolájába, hogy a hosszas küzdelmekben megedzett akaratán az önkénykedó' hatalmaskodásnak, úgy a mézes-mázos csábításnak egyformán meg kell törnie. Egyházunk e századbeli történelmében tettekben gazdagabb, fényesebb időszakot, mint az 1859. év volt, nem ismerünk. A nemzeti ébredés ama szép napjaiban hitbuzgó férfiaknak eszébe jutott a közmozgalomból eredt üdvös hangulatot az emberiség javára érvényesíteni és megpendítették az árvaháznak a társadalomra nézve oly tevékeny eszméjét. Magasztos hivatásához méltóan, nemes egyszerűséggel, de annál odaadóbb ügybuzgalommal, Istenbe vetett hittel, biztos reménynyel az emberek jóakaratában és szeretettel az árvák iránt alakult meg az 1859. évi május 17-én az «Evangyélmi árvaápoló egylet Pesten» a végett, hogy a magyarországi protestáns egyház mindkét felekezetéhez tartozó elhagyott árvákon könyörüljön, ápolásukról és nevelésükről gondoskodjék. Az egyesület létesítésének eszméje 1858-ban először baráti körben pendíttetett meg, az «Evang. Wochenblatt»-ban látott napvilágot, 1859-ben pedig testet öltött. Nevét 1866-ban «Ágostai és helvét hitvallású országos evangyélmi árvaegylet »-re változtatta, árvaházát «Evangélikus árvaház»-nak nevezte el. Az «evangyélmi» nevet az ág. és helv. egyházak közös neve gyanánt vették. 1873 óta hivatalos czíme: «Budapesti protestáns országos árvaegylet», az árvaházé pedig: «Protestáns országos árvaház». Az absolutismus idejében a protestánsok sem a politikai, sem az egyházi élet terén jogaikat nem érvényesíthetvén, az iskolákban és a nevelést szolgáló egyéb intézményekben keresték és találták fel hivatásuk czélját, azok egyesíték őket, azokban nyilvánult a protestáns szellem ereje, a melyet megtörni az önkénykedó' hatalomnak nem sikerült. Az akkori kormány annyira félt a protestánsok tetterős összetartásától és hazafiságától, hogy az «Evang. árvaápoló egyesület» megalakulásár is minden áron megakadályozni akarta és csakis dr. Palló Sándor helytartótanácsos közbenjárására és mondhatni felelősségére adta meg hozzá az engedélyt. De azért a midőn 1860-ban magyar érzelmű férfiak vették át vezetését, közgyűléseit csakis kormánybiztos jelenlétében tarthatta meg.
