Palcsó István: A késmárki lyceum története (Késmárk, 1893)

I. A késmárki ev. latin iskola, mint a helybeli ev. ág. hitv. egyházközség intézete 1760-ig

tásért egy-egy dénár vonatott le. Ebből azután a rector a cantorral együtt egy pint (= két itcze) bor árát kapta ki, a többi pedig a szorgalmas tanulók közt osztatott el. 2. A tanulók cantatióit illetőleg, melyek hetenkint minden csütörtökön és vasárnapon tartatnak, tudvalevő dolog, hogy az efféle alamizsna a tisztes polgárságtól a szegény tanulóknak eltartásuk czéliából nyujtatik, és hogy a cantor ebben a pénzben nem osztozott; ez negyedévenkint a négy vásár alkalmával az alumnisták közt osztatott el, még pedig úgy, hogy egy musicusnak valamivel több jutott mint másnak. 3. Más cantationes speciales, úgymint: Festivitationes, introductiones,— czéheknél, lakodalmaknál, —a cantort illették közösen a tanulókkal, de úgy, hogy az opponens a befolyt pénzt in praesentia cantoris et reliquorum studiosorum számlálá fel és azután a cantor de jure annak egy harmadát vevé át, a többit pedig a senior azonnal a tanulók közt osztá el. A sört a tanulók magok itták, a vajas lepénynek pedig a cantornak is egy harmada jutott. 4. A mi a beneficium praebendalét illeti, ezt évenként a böjt idejében a praebendalisták gyűjtötték be és a rectornak ad cassam adták által. Azután in vigilia paschatis egyedül a tanulók közt osztatott el és abban a patríciusok is részesültek. Az ételeket tempore quadragesimali szinte csak magok a tanulók fogyaszták el, kivéve ha ők in copia egy praeceptornak valamit gratitudinis ergo küldének. 5. Arról a nyilvános törvények is tanúskodnak, hogy annak előtte a collega (conrector) is a chorusban működött közre a végett, hogy a szegény polgári gyermekek keresztyén vallásuk ápolására énekeket tanuljanak, a mely czélra ők a cantionalia minden vasárés ünnepnapon magokkal elhozni kötelesek valának. 6. Az úgynevezett mendicatiót illetőleg ismeretes, hogy ebben csak szegény és szűkölködő idegenek vehettek részt még pedig úgy, hogy az alumnusok juxta dispositionem rectoris, secundum ordinem classificationis élvezheték azt, és hogy inkább profectus studiorum, quam musica vétetett tekintetbe. Elég vala a musicusoknak, hogy nekik in divisione pecuniae tempore nundinali institutâ elsőbbség adaték a többiek fölött és hogy juxta censuram cantoris többet kaptak". Ezen recognitióra Michael Schmied, Kray (Jakab) úr Scholae Patriae Collega expresse tette: Ao 1700. Die 25. 9bris. „Stat."