Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.
104 szomorú adatokat nyújtanak nékünk Bahil M. fenemiitett szavai, kitűnik ez azonban különösen (Fabó Monuiú. II. p. 154. sk.) abból, hogy — kivált 1745-től, midőn a nemes-dömölki-esillagegylet megalakult — a tanuló ifjak a külföldre nem boesátattak s az 1743-ki rendelet, melynél fogva minden künn lévő magyarországi protestáns tanuló 6 hó alatt visszatérni köteleztetett, teljes szigorral hajtatott végre ; továbbá, hogy az ev. egyházak templomait fent leirt módon tovább foglalgatták, iskoláit zaklatták és főleg, hogy a róm. kath. plébánosoknak alárendelt és minden néven nevezendő egyházi cselekvény tekintetében azokra utalt evangélikusok közül, mig át nem tértek : az egyházkelő asszonyok, addig nem avattattak ; a házasok nem eskettettek ; a halottak nem temettettek ; (ha legközelebbjeik át nem tértek) az eltemettettek kiásattak ; a gyermekek kitérítés czéljából szülőiktől elraboltattak ; az egyesek pusztán e czélból vallásukért börtönbe vettettek s egész községek a templomlátogatástól eltiltattak stb. stb. Hogyan foglalták el ez időben a templomokat ?• Az ev. templomok ez időben legnagyobb részt erőszakos módon foglaltattak el, mert tagadhatatlan, hogy az evangélikusok legtöbb helyütt ellentállottak a katholikusok fanatismusának. Az ilyen ellenállások mindig mint a hatóságok elleni engedetlenség lettek feltüntetve s a szegény evangélikusok ezekért a megyei börtönbe zárattak s szigorú testi büntetésekkel fenyítettek. Hogy az evangélikusok sok helyütt összecsoportosulván, a foglaló katholikusokat nemre és rangra való tekintet nélkül ütlegekkel, verésekkel, ütésekkel, szóval felfegyverzett kézzel is elkergették, arra is van több példánk. Sok helyütt a katholikusok előbb szép szerével kérték a templomok kulcsait és midőn azokat meg nem kapták, vagy fejszével törték be az ajtókat, vagy az ablakon át hatoltak a templomokba s ugy foglalták el azokat szentelt ostyának az oltáron való elhelyezésével. A templom a katholikusok által elfoglaltnak mondatott, mihelyest a katholikus pap az ostyát az oltárra tette. Ilyen templomban a királyi helytartó-tanács intimatuma, rendelete folytán az evangélikusoknak többé istenitisztelötet tartani meg nem engedtetett. Igy történt, hogy mig az evangélikusok a felsőbb hatóságoknál egyes templomaik elvétele miatt panaszkodtak, itthon még többeket veszítettek. Láttuk, hogy 1672— /£ 1682-ig Sárosban az evangélikusok majdnem minden teplomaikat elvesztették és hogy, bár 1682-ben a legtöbb ezek közül az evan- fô gelikusoknak visszaadatott, még is az erre következett időben vagy a királyi fiskus, vagy a kir. kamara, vagy a földesurak, a kik a ^ katholikus hitre tértek át időközben, vagy a r. kath. papok újra vi 107 elfoglalták azokat. Láttuk, hogy 1672—1722-ig az evangélikusok Sárosmegyében 91 anya- és leánygyülekezetben, Zemplénben 47-ben, Abaujban 20-ban veszítették el templomaikat, ugy, hogy 1722-ben Schwartz János superintendes már az agentionalet Sárosra nézve csak a következő egyházakra vethette ki : 1. semvizi egyház (fizetett 2 f.), 2. daróczi (fiz. 6 f.), 3. olysói (fiz. 2 f.), 4. kriványi (fiz. 4 f.), 5. décsői (fiz. 2 f.), 6. héthársi (fiz. 4 f.), 7. roskoványi (fiz. 3 f.), 8. veresalmai (fiz. 5 f.), 9. crucisvilla = szent-kereszti (fiz. 5 f.), 10. zsegnyei (fiz. 5 f.), 11. kőszegi (fiz. 5 f.), 12. ladnai (fiz. 5 f.), 13. némefalvi (fiz. 4 f.), 14. komlós-keresztesi (fiz. 6 f.), 15. margonyai (fiz. 3 f.), 16. kükemezei = Kukov (fiz. 3 f.), 17. komlósi (fiz. 2 f.), 18. magyar-jakabfalvi és 19. raszlaviczai. Azonban ezen 19 anya-egyházból is elveszítettek az evangélikusok 13-at rövid időn s azonkívül elvesztették a reformátusok 1722—1744-ig terjedő időben a következő templomokat: Abaujmegyében : a buzitait, a nagy-idait, a csécsit és az ináncsit; Zemplénmegyében: amonokités Sárosmegyében az evangélikusok agülvászit. A reformátusok 1744-től 1781-ig, a türelmi rendelet kiadásáig elvesztették az itt emiitetteken kiviil még Abaujmegyében : a szakali, szesztai, pányi, nádasdi, gagyi, cseneti, forrói, nagy-szalánczi és himi, összesen 9 és Zemplénben : a királyhelmeczi, barancsi, garanyi, kövesdi; radványi, karosi, vitányi, vékei, kis-ujlaki, agárdi, morvái összesen 11 templomot. (A mint az az „Intoleranz des k. Klerus" stb. czimű 1792-ben megjelent mü 211. és 212. lapján irva vagyon.) Az 1743-ki Can. Visít, alkalmával már Sárosban csak 15 anyaés az egy polomai leány-egyháznak volt temploma. Ezen egyházak a következők voltak : 1. abosi, 2. zsegnyei, 3. komlósi, 4. k.-keresztesi, 5. girálti, 6. margonyai, 7. laposfalvi, 8. kükemezei, 9. németfalvi, 10. magyar-jakabfal vi (udvari), 11. daróczi, 12. olsai (udvari), 13. héthársi, 14. roskoványi (udvari) és 15. jakabvágási. Zemplénben csak az egy : Pazdics, Abaujban csak e három: Bánk és Alsóés Felső-Kemencze. Az udvari egyházak 1735-től lettek azokká. — % (Girált, Abos, Jakabvágás és Laposfalva ezek között uj egyház. Ezek időközben leány-egyházakból, elpusztulván anya-egyházuk, lettek anya-egyházakká.) 1745-ben Sárosmegyében a sz. kir. városi egyházakon kívül már csak 14 ev. egyház volt. Az 1750-ki aug. 3-ki hivatalos esperességi (a vallás-ügynöknek szóló) repartitióbau már csak 14 egyház említtetik a sáros-zempléni esperességben u. m. : 1. a margonyai, 2. a girálti, 3. a kükemezei> 4. a laposi, 5. a komlósi, 6. a k.-keresztesi, 7. a kapi-németfalvi,
