Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.

22 zett és már régebben fenálló intézményekkel találkozhatunk. — Ilyen többek között az is, bogy Michael Rad ácsi nus (Radácsi Mihály), a ki midőn 1549-ben az 5 sz. k. város I. Ferdinand commissariusainak a Confessio Pentapolitanat átadta, bártfai pap volt, 1560-tól Stockei utóda volt a seniori hivatalban. — A mi tekintve, hogy Sárosmegyében 1526 óta bizonyos György nevű barát és Bártfán Lang Ezsaiá", Eperjesen pedig Sautner Antal és Sámuel s különösen az eperjesi iskola jeles rectora Wernehr György (1540) a jeles sziléziai tudós és főleg a kitűnő tanár, iró, lelkész, reformátor Stockei Leonhard, Bártfa és az akkori magyarországi ev. egyház fénycsillaga, nemcsak a városokban, hanem azoknak ez időtájban széles kiterjedésű birtokain is működtek az ev. egyház érdekében, úgy magyarázandó, hogy az kiterjedt az egész megyére is; h) bizonyítja az is, hogy a sárosi egyházakról ismeretes, miszerint azok az 1564-iki szebeni zsinaton (gyűlésen) a Pentapolitana Gonfessiot elfogadták, s hogy 1579-ben Sárosmegye egész közönsége az ág. hitv. (epitomen) szövegét és a sárosi ev. lelkészek által benyújtott articulUsokat nyilvánosan hitelesítette és ípegerősitette, — a miről tanúbizonyságot tett az 1579. évről az 5 sz. k. városi Confessionak a sárosi összes nemesség által aláirt s a sárosi esperesség levéltárában őrzött (1614) példánya; i) Bizonyítja az is, hogy igen korán találunk sárosi nemes ifjakat külföldi ev. egyetemeken. így nevezetesen a Sárosban igen elterjedt Péchy családból: péchujfalusi Péchy Zsigmondot és a gazdag sárosi nemes Keczer családból lipóczy Keczer Gábort Wittenbergben 1584-ben ; stb. j) bizonyítja végül az is, hogy Szabó Károly : Régi magyar könyvtárában I. k. Budapest 1879. és Régi magy. könyvtár II. k. Budapest 1885. (Nem magyarnyelvű hazai nyomtatványok) czimü művében korán találunk sárosmegyei ev. papok által irt s Bártfán (s Eperjesen is) nyomatott magyar, német, latin és tót nyelveken irt műveket. Reformátorok. Az ev. hitet tovább terjesztők Sárosban. Ilyen egyházi férfiú a fentebb nevezetteken, ama bizo Györgyön és a sz. k. városok reformátorain kívül, kevés ismeri szerző előtt, inert Floriani Georgius Nagy-Sárosban 1548-ban, Johannes Matthaei 1589, és Johannes Hybner 1608, septemtiliis, Hétt 25 hárson, Georgius Curcovitzius Plavniczán 1608-ban, Philippus Lábos in Nagy-Sáros anno 1565, Sigismundus Chalupka in Radács anno 1589, Josephus Veres in Hamburek anno 1599, Paulus Architectoris in Plavnitz anno 1599, Paulus Christiani in Palocsa 1602, kívül mást nem isiner. Patronusok. Pártfogók. Az ev. hit elterjedését elősegítő urak. Aligha sikerült volna oly hirtelen elterjeszteni Sárosban az evangyéliümot, illetve a reformátiót, ha annak (a nemességen kivűl) magas állású nagy patrónusai, mágnás pártfogói, nem lettek volna. Azonban ilyenek is akadtak. — Egy ideig Perényi Péter 1542, később lllésházy István, Thurzó György és később a Tököly család; ez időben pedig főleg a felső-magyarországi katonai parancsnokok, így nevezetesen 1565 körül Schwendi Lázár I. Miksa seregeinek fővezére (Freiherr von Oberlandsberg) és legfőképen b. Johann Reuber (von Pixendorf). — Mindkettő protestáns s császári főparancsnok, utóbbi azonkívül Sárosmegye főispánja, a ki Nagy-Sároson lakott s ott is halt meg 1584 márcz. 12-én s a ki elfogadta a Pentapolitana Confessiot s a Formula Concordiaet. — Ezek után pedig Franciscus Dersfy (Liber baro in Landsee) Sárosmegye főispánja. „Patrónus Ecclesiae munificus." „ A mi különösen Reuber Jánost illeti, — Reuber János lelkesült a protestantismusért, a melynek szívből hive volt. Ez előbb győri parancsnok volt s gyakran megverte az ellenséget s ezért a császártól aranysarkantyús ..vitézzé, Sárosmegvei főispánná és FelsőMagyarország főkapitányává tétetett, stb. Ez Felső-Magyarországon táboripappá: Leuthamer János segélyével, nagy szorgalommal (királyának elnézésével) mozdította elő a vallás dolgát. — Reuber János Nagy-Sároson lakott német katonáival, kiknek legnagyobb része a reformátió híve volt. Reuber J. tábornok minden igyekezetét arra fordította, hogy Sárosmegyét a reformátiónak megnyerje s azért, mint e megye főispánja, előbb a nemességet nyerte meg, s ennek segítségével s példájára azután majdnem az egész nép felvette a reformátiót. A protestantismust elősegítő patronus-nemesek közül különöm felemlítendők, a kik a megismert igazságot nemcsak állhatatosan vallották, hanem terjesztették is. — Ezek között elsők, a kik részben templomot, részben iskolát építettek: Georgius Rákóczy sá-