Hörk József: A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története. Kassa 1885.
22 nak megtiltja Luther tanát követni s a köztük levő eretnekeket szigorúan büntetni parancsolja s őket fej- és jószágvesztéssel fenyegeti (Intim.) — Sárosmegyéhez intézett rendeletéből világosan látható. Ezen rendelet igy hangzik (fordításban): „Lajos, Isten kegyelméből stb. nemes és nemzetes híveinknek és a nemesek (egyetemének) gyűlésének Sárosmegyében üdvözletünket és kegyelmünket. — Megtudtuk, hogy megyétekben igen sok. különösen egyházi férfiú van, a kik Luther tanait vallván, azokat nyilvánosan széltében-hosszábau hintegetik (megyeszerte) és igy a keresztény népet a Krisztus igaz tiszteletétől elvonják. Kiknek tévelyét és vakmerőségét királyi kötelességünknél fogva és meggyőződésből kiirtani és a keresztények közül, nehogy e ragályukkal azok lelkét megrontsák és nehogy a miveletlen nép a kereszténységtől eltérő tanokat szívjon magába, kipusztítani akarván, híveinknek nektek, kinek-kinek közületek ezennel erősen és királyi haragunk büntetésének terhe alatt parancsoljuk, hogy mihelyest ezen iratunkat látjátok, az ilyeneket területeteken kutassátok fel és mint foglyokat az egri vieáriushoz küldjétek megvizsgálás és megbüntetés végett, — királyi tekintelyünkkel járván el ez ügyben. Másképen ne cselekedjetek! Kelt Budán, Eeinete Pál napja utáni vasárnapon az 1525-ik évben." Ezen rendeletből világosan kivehető, hogy már 1525 előtt voltak a sz. k. városokon kivül is többen, a kik a városikban és falvakban Luther tanait terjesztették, mert ezen rendelet nem érti a sz. k. városokat, azok ev. lelkészeit, mivel azokhoz 1525-től külön rendeletek küldettek. A reformatio elterjedése. II. Lajos király rendeletein kivül s az alább a különös részben külön is felemlítendő adatokon kivül azonban a reformátiónak korai elterjedésére vallanak a következő tények is, úgymint: a) hogy Kassa, Eperjes, Lőcse, Szeben és Bártfa már az 1530-as évek elején végleg elfogadták a reformátiót s Eperjesen már 1531-ben volt evang. egyház Erdélyi Antal (Antonius Transilvanus)) predicatorral, kit követtek Belsius Benedek, Hyeronymus György és Fáber János lelkészek. Hogy az egész község nem le hetett csekély, kitetszik már abból is, hogy 1534-ben már gymna i siummal is dicsekedhetett, melyben az elemi tanítókon kivül le, lább 2, sőt 3 tanár működött s a városi pénztárból fizettetett, s ho! midőn a 23 b) bártfaiak iskoláikat rendezték 1534-ben, már az eperjesiekre hivatkoznak, mint élőpéldákra s hogy a bártfaiaknak Luther s Melanchton, a kik a bártfai evang. hívekkel levelezésben állottak, az iskola rectorául 1539-ben Stockei Lénártot ajánlják, a ki három évig volt Luther és Melanchton tanítványa s azután Bártfának és birtokainak 21 éven át reformátora, egészen 1560. jun. 7-én bekövetkezett haláláig; c) kitetszik továbbá ezen városok igen gyakori zsinatainak rendezkedő munkájából. Ilyen zsinatok — egyházi gyűlések — voltak 1546-tól igen gyakran, mint azt alább fogjuk látni, itt csak azt emeljük ki, hogy az 1546. jul. 7-én Eperjesen tartott zsinat 16 articulusban állapította meg az egyházi szervezetet, hogy a fennevezett 5 sz. kir. város 1549 aug. 14-én már I. Ferdinand király commissariusainak átadta a Stockei Lénárt által irt 20 czikkből álló az Augustana Conf. megegyező úgynevezett Oonfessio Pentapolitanat melyet 1560-ban Oláh Miklósnak eszt. érseknek és Verantius AntaKT"^ -fo ^ egri, érseknek* is benyújtottak s mely midőn / a ^ d) 1564 jun. 8-án a Bártfán tartott zsinaton újólag felolvastatott, akkor azt a többi 5 sz. k. városi lelkészek között (a jelenlevő 22 közül) aláírták: 1. Emericus de Tylcsik (Töltszék.) 2. Antonius a Hertschy Somossiensis. 3. Bricius Sárossiensis. 4. Martinus Kobiliensis (Kobile-Lófalu). 5. Blasius Sebesiensis. 6. Petrus de Herrkuecht Polon. 7. Stephanus de Serpatak (Sárpatak). 8. Stanislaus de Kukovitzens (Kükemező). 9. Casparus de Kopornitze (Kaproncza). 10. Martinus de Kadonya. 11. Georgius de Raszlavitza. 12.. Simon de Eeichwald ; tehát 12 külön Sárosmegyei nagy község ev. lelkészei; megjegyzendő, hogy e) mielőtt az eperjesi 16 kánon megalkottatott s mielőtt még az 5 sz. k. városi hitvallás elkészült volna, máris gyűlést tartottak az ev.-ok Eperjesen s innen küldték ki megbízottaikat utasításokkal a nagyváradi disputára 1545-ben', határozottan körvonalozott tételeikkel ; (melyeket én az eperjesi városi levéltárból 1880-ban közöltem a P. E. I. L.-bau;) f) bizonyítja azon általánosan ismert tény, hogy Telegdy Miklós esztergomi helyettes 1575-ben a pápához fordult segítségért, kérvén őt, „segítene a véginségre jutott magyar kath. egyházon" és hogy Szánthó jezsuita szavai szerint : 1559 körül már csak 3 mágnás volt róm. kath., a nemesek közül pedig alig egy-két alád ; g) bizonyítja továbbá az is, hogy a mint azt később fogjuk áthatni, a XVI. század második felében igen sok egyházban rende-
