Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

HATODIK LAP. AZ ÖNMAGÁT KORMÁNYZÓ EGYHÁZ

bizottságnak elnöke. Tagja ezeken kivül különböző minőségben a város csaknem minden humanistikus egyletének. 1875—1881. évek közti időben országgyűlési képviselő volts mint ilyen korábban Deák párti. 1875-től a szabadelvű kormánypártnak tagja, 1876-ban azonban a bécsi kiegyezési tárgyalások alkalmával hasonló nézetű képviselő társaival együtt kilépett a kormánypártból s tagja lett az 1876. közjogi kiegyezés alapján állott független szabadelvű, most mérsékelt ellenzéki pártnak. Mint képviselő tagja volt az országgyűlési bank és közlekedésügyi bizottságoknak, tevékeny részt vett a nyilvános tárgyalásoknál is, nagy sikert aratott beszédeivel, köztiszteletet szerzett nevének, szakképzettsége, bátorsága, jellemének s ott is erőfeszitett nagy szorgalmának szülőföldje vidékén tul messze körben. Képviselősége idejében alapított ipar és kereskedelmi kamarának és az osztrák magyar bank itt letelepítése jó részt az ő utánjárásának köszönhető. Sokoldalú ilyen tevékenysége daczára is azonban kereskedői pályáját távolról sem hanyagolta el, sőt inkább teljes erővel működik annak jó hírneve fentartásán és sikerén. Volt ideje beutazni hazánkat és az osztrák monarchiát, a Dunafejedelemségeket, Törökország egy részét, Európa nyugati államait, Schweitz. Német és Olaszországokat több ízben, 1871-ben pedig az Antwerpenben tartott statistikai congressus alkalmából Belgiumot és Angliát. Müveit és tevékeny protestáns férfiú. Szeretettel csüng egyháza jó sorsán, jutalmazó ügybuzgalommal szenteli annak idejét, jó kedve egy részét. Fiatal korban kell azonban szerepet nyernie, hogy sokra vigye itt is s viszont sokra menjen vele az egyház. Ily viszonyba lépett egyházunkkal már 1865-ben, tehátjó korán, a mikor gymnásiumi pénztárnokká választatott, 1868-ban tanácsnokká, 1871-ben egyházi felügyelővé. 1876-ban esperességi felügyelővé, 1882-ben kerületi közigazgatási pénztárnokká. Mindezen tisztségeiben ismert ügybuzgalommal, szeretetreméltó érdeklődéssel, szíves áldozatkészséggel érvényesítette szép tehetségeit az egyház igaz javára, azon kettős fő tehetségét, mely nélkül elpusztul az egyház, játéktérré változik át a komoly harczmező, zsibvásárrá a szentély: önzetlen szeretetét és áldozatkészségét. Magasra lépett, ámde azért nem kisebb hűséggel munkál helyi és esperességi egyháza közjaván. Java korban, vér és hitszerinti nagy családok élén, társadalmi és egyházi magaslatán a köztevékenységnek él és munkál. Éljen és munkáljon, Istentől áldottan még soká !