Zelenka Pál: Emléklapok a Miskolczi Ág. Hitv. Ev. Anyaszentegyház évszázados életkönyvéből (Miskolc, 1888)

HETEDIK LAP. AZ ÖNMAGÁT FENNTARTÓ EGYHÁZ

HETEDIK LAP. AZ ÖNMAGÁT FENNTARTÓ EGYHÁZ. «SgiMlz egyház mint a hivők egyeteme, azok összesége által tarMbjg.balN

'itatik fenn. Hazai egyházunk ezen alapelve valósult kezdettől nálunk is. Összes szükségletei, legyenek azok rendesek vagy rendkívüliek, a tagok összesége által fedeztetnek. Rendkivüfi viszonyok közt, tüz és vizokozta csapások elhárítására kiküldi esdő szavát, kopogtat idegen hitsorsosok szivén, ajtaján ez is. Rendes viszonyok közt azonban a belélet rendes háztartásánál tagjainak szeretetébe veti meg minden erejét és reményét, nem kér, nem vár semmit kívülről, különben is Isten kegyelmén kívül szokva van a hitsorsosok áldozatkészségében vetni meg minden bizalmát. Más segélyforrást azonkívül, melyet nyit a valláserkölcsi élet ezen kis mezejéna hitbuzgalom, különben sem ismer. A város egyházakat nem segélyez. A közegyház pedig azon évenkénti 42 frton kivül, mely a kerület gymnásiumunkat istápolja, egyházunk fenntartásához nem járul. Önmagára lévén utalva az egyház, háromféle módon járulnak a tagok egyházunk fenntartásához : 1. Hagyományozás, alapitványozás által. Ebből származik a tőkepénztár. 2. Rendes illeték fizetése által. A főkönyvbe irt tagok mindegyike köteles évente, időnként a szükséglethez változó, különben évrőlévre meghatározott összeg u. n. adó, 1871-től szeretetadománynak tekintett illeték fizetése által az egyház fenntartásához hozzájárulni. Ebből és a többi jövedelmekből származik a folyó pénztár. 3. Rendkívüli illeték fizetése által. Ilyenek az u. n. stolárék, tandijak, temetői és temetési illetékek meghatározott Összegben. Továbbá perselybe, offertoriumoknál és ládácskákba szabad adományok