Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - Mr. Rulich Bálint - Katholikus halottak a szebelébi temetőbe vitetnek

bocsátottak el, hogy vissza megy, ha a főpapi áHomás nálok megürül. Itt maradt holtaiglan 1657-ig. A selmeciek el nem eresztették. (Jövedelmét és tiszte elősorolását, ld. az I. füzet 286-ik lapján.) Szükség is volt ily férfiúra, mert épp az ő lelkészkedése alatt telepíttettek itt meg a jezsuiták, kik a király és kormány támogatásában bizva mindent megkisérlettek, hogy az egyházjavítás által vesztett tért a kath. egyház részére a városban is visszaszerezzék, a hívek számát szaporítsák, a templomokat, iskolát, papi jövedelmet birtokukba ejtsék, a katholikusok az alárendelt helyzetből, ha lehet, Selmecen is ne csak túlsúlyra, hanem uralomra is vergődjenek. Egy okirat szerint ild. a XVII. csom.) 1627-ben okt. 31-én egy kath. bányász és gyermeke (Lohstädter Márton) egy hétben meghalálozván, a halottakat kath. szokott szertartással (mit brennenden Windlichten und gewöhnlicher Procession) a városon át kisérték, de a katholikusoknak nem lévén temetkezési helyük, azokat Szebelébre, két órányira kénytettek vinni, hogy szentelt helyen eltakarittassanak. A kath. bányatisztek s munkások (a folyamodványon áll X. X. der Röm. Kais. Mjtät kath. Ober- und Unterofficiere und andere Bergwerksarbeiter bei dem schemnitzerischen Kammer- und Bergwesen) a bányagrófhoz fordultak, felkérve őt, járjon közbe a városi tanácsnál, hogy a katholikusok számára az alsó kapu mellett úgy is pusztán álló Erzsébet-féle kápolna és környéke engedtessék át temetkezési helyül. — A város nem engedte át. — Jellemző, mit ez ügyben a körmöci tanács irt 1628. jan. 3-án, melynek véleményét a selmeciek kikérték. „A katholikusok, fájdalom, mindinkább szaporodnak a bányavárosokban s mivel őketacsászári parancsnál fogva i s k é n ytelenek vagyunk eltűrni, kérelmük egy temetkezési helyért meg nem tagadható; de ezt be kell jelenteni az alispánnak s más előkelő nemeseknek a szomszédban, nehogy ezek ily engedékeny™