Breznyik János: A Selmecbányai Ágost. Hitv. Evang. Egyház és lyceum története 17–19. sz. (Selmecbánya, 1889)

Ötödik fejezet - Egyházi viszonyok 1600–1673-ig - A bányavárosok Pázmány Péter biztosait nem fogadják - Gusztáv Adolf elestével Te Deumot nem akarnak tartani - Rulich káplánjai

séget alkotmány ellenes cselekvénynek bélyegezzenek.*) Ily temetőt Mathias páternek (a jegyzőkönyv „päpstlicher Kammer pleban"-nak nevezi) a katholikusok számára csak 1635-ben sikerült kieszközölnie Selmecen épp úgy, mint Beszterce- és Körmöcbányán. 1630. febr. 15-án Pázmán Péter érsek alkalmasint a császári hadak némethoni szerencséje s Bethlen halála által felbátorittatva a király nevében rendeletet bocsátott a bányavárosokhoz s egy bizottmányt akart küldeni, mely az egykor kath. egyházhoz tartozott vagyont megvizsgálja s ennek részére lefoglalja. (Ezen rendeletet ld. a XVII. csőm.) Á bányavárosok országos törvényekre s az evang. vallásnak azok által biztosított szabad gyakorlására hivatkozva, ily vizsgálatot, mint szokatlant s törvényellenest, visszautasítottak. Épp úgy megtagadták a kathedratikus censust is, melyet Bobori, honti archidiaconus újra követelt. Németországban ugyanazon évben (1630.) Gusztáv Adolf lépett fel, ki a császárt a német birodalomban minden addig nyert előnyeitől megfosztotta; Erdélyben pedig az erélyes Rákócy Görgy jutott a fejedelmi székre, ki a svéd királylyal kezet fogott. Nem csoda, hogy az evangélikusok ellenei ideiglen honunkban is egy kissé — hátrább állottak az agarakkal, a protestánsok zaklatásával felhagytak. Gusztáv Adolf elestével a kincstári tisztek Selmecen Te Deumot kívántak tartatni, mivel szerintök kálvinista országot akart alkotni, „weil er ein kalvinisches Reich wollte einrichten." A tanács azt üzente : „Erre nézve majd a városok fognak határozni, ilyenekben nem szorúlnak a kincstári tisztek tanácsára." Itt említjük meg, hogy Rulich segédei voltak : *) Erachten wir nothwendig zu sein, dass sie bei H. Vicegespan und anderen vürnehmen Herren von Adel desto wegen sich anmeldeten, und pro t esta ndo anzeigeten, dass sie durch solchen Zwang nicht begehren oder wollen wieder die Landeskonstitution zu handeln.