Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.

III. A beszterczebányai ev. egyház és iskola üldözése, 1674-1678.

58 zik, mely csak rövid ideig tartó hanyatlástól vau megszakítva. Miután ezen iskola a reformátio elveit a nevelés által mintegy a lakosság vérébe átvezette, Schremmel Abr. volt, mint láttuk, azon tanférfi, ki azt mai főgymnasium jelentőségére fölemelte. Ezután Halvepápius Pál gyakorolt irányadó befolyást annak további kifejlődésére, az általa behozott vitatkozások által öntevékenységet, a jutalmazások által becsérzetet, s mindkét intézmény által versenyzést költvén fel a tanulók közt. 137 évig állott s virágzott ezen iskola a vagyonos és mívelt város védelme, a bölcs városi tanács gondviselése, s derék tanférfiak vezetése alatt, s ezeu idő alatt a város társadalmi életének legfontosabb tényezője volt. — Az iskola által rendezett szini előadások — városi szinház ekkor még nem létezett —, a szabad természetben tartott fesztelen iskolai mulatságok a városi közönségnek is legvígabb ünnepélyei voltak. Az iskola, mint számos idegen tanulónak gyűlhelye, a szegényebb polgárság jólétének fontos előmozdítója volt; másrészt a tanács és a vagyonosabb közönség, mint szegény tehetséges tauulók nagylelkű pártfogói, bőkezűen viszonozták az iskolának e szolgálatát. Mennyire kell tehát a műveltség s a humanitás szempontjából sajnálnunk, hogy e nemes viszony a városi municipium s az iskola közt a kath. egyház türelmetlensége és a jezsuiták fanatismusa által végkép megszakíttatott, hogy a bekövetkező vallásüldözés, a jégeső elementáris erőszakának módjára, földre terítette az iskolának virága teljében álló szellemi vetését. — III. A beszterczebányai ev. egyház és iskola üldözése, 1674—1678. A katholikus clerus, hogy egyháza számára visszahódítsa Beszterczebánya prot. lakosságát, időről időre külömböző kísérleteket tett, melyek azonban sokáig egészen eredménytelenek maradtak. E mozgalmak részletes elbeszélése nem e helyre való; de tájékozás végett szükségesnek tartom, legalább azok főmozzanatait röviden megemlíteni. Még a 16-ik század közepe táján, miután a hitújítást Beszterczebánya összes lakossága elfogadta volt, tétettek Oláh Miklós érsek által az első lépések e tény megmásításáia. Már ez követte e czél elérésére azon eljárást, mely 114 év múlva nagyobb mértékben az egész országban ismételtetett, s abban állott, hogy az ev. lakosság szellemi vezéreitől, különösen lelkészeitől, megfosztatván, vallásos szükségleteinek kielégítéséhez a kath. egyházra utaltassék. E czélból Ferdinánd királynál 1560. Febr. 20-án kelt királyi leiratot eszközölt ki, mely által a beszt. tanácsnak szigorúan megparancsoltatott, hogy, ha súlyos büntetésbe esni nem akar, eretnek papjait, Adler vagy Aquila Mártont, és Kyncelius Jánost, távolítsa el azonnal a városból.

1) Miután ez megtörtént, az érsek a többi beszt. 1) V. 1. — 267, 6'J. — Viennae, 1560, 20 Febr. — „Intelligimus, non ita pridem recepisse se in medium vestri duos insigues quosdam haereticos, unum Joannem Kynceliuui, alterum vero Maríinum Aquilam, atque eos isthic quoque virus suum liaereticum, quo iam alia pleraque loca cum maxim o animarum christianarum dispendio infecerunt, spargere Quum autem hos ipsos iam antea propter earum perversam doctrinam haereticamque pravitatem atque etiain tumultum, per eos in Marchionatu nostro Moraviae Olomucii concita-