Rosenauer Károly: A Beszterczebányai Á. H. Ev. Gymnasium története. Besztercebánya 1876.
III. A beszterczebányai ev. egyház és iskola üldözése, 1674-1678.
lelkészeket is iparkodott eltávolítani, mi azonban nem sikerült A város nem nyugodott, inig egyrészt száműzött, másrészt bebörtönözött lelkészeit vissza nem kapta. — A második ilyen irányú kísérlet a 17-ik század elején történt. Mivel azonban ekkor a politikai viszonyok miatt ilyen nyilt erőszakhoz nem lehetett nyúlni, egészen más eljárás követtetett. Legközelebbi feladatúi az tűzetett ki, hogy a kath. egzház biztos támadási pontot foglaljon el Beszterczebányán, melyből további actiójánál mint archimedesi pontból kiindulhasson. Telegdy János, váradi püspök, a kath. egyházat királyi leirat segítségével az ispotály javadalmának és az ezzel kapcsolatban álló kis templomnak s lelkészi állomásnak („rectoratus hospitalis S. Elisabethae vitluae") birtokába akarta helyezni, s 1615. Máj. 11-én egy e czélból kiküldött bizottság élén Beszterczebányára jött, de nem sikerült neki a királyi parancsot végrehajtani. Telegdy e kísérletet 1617. Jun. 7-én még szigorúbb királyi parancs segítségével és sokkal tekintélyesebb bizottság élén jővén, ismételte; de ekkor a városban zendülés támadt, mely azonban az elővigyázó tanács által még jókor lecsillapíttatott. A város az országgyűléshez appellált, s a bizottság ismét kénytelen volt eredmény nélkül eltávozni. 1) Ez azonban a városra nézve bizonyosan szomorú következményeket vont volna maga után, ha a nemsokára bekövetkezett országos zavarok az uralkodónak és a clerusnak sokkal nagyobb gondokat nem okoztak volna, és ha ily körülmények közt az eszélyesség nem tanácsolta volna, hogy Beszterczebánya lakosságának vallásos érzelmei kíiuéltessenek, s az épen elbeszélt esetre egyelőre a feledés fátyla borittassék. — A keresett pontot a támadás megindítására végre a jezsuiták fedezték fel. A 16-ik század közepe óta 1627-ig nem tartatott Beszterczebányán katholikus isteni tisztelet, mert nem is volt senki, kinek számára az tartandó lett volna. Hogy tehát először is olyan egyének teremtessenek elő, kik ilyen isteni tisztelet szükségét éreznék, lassankint a beszt. kincstári hivatal egész személyzete csupa kath. egyénekből állíttatott össze, s ezek számára rendeztetett be azután ilyen isteni tisztelet a kincstári úgynevezett felső ház („Überhaus") kápolnájában, mely helyiség, mint már fentebb említve volt, a mostani káptalani épület és templom helyén létezett, E kápolnában tum, procul pellere curaveriinus, nolimusque, ut, quos exigendos, idque eorum demeritis, ex una dicionis nostrae parte pellimus, iu alia, et quidem qer subditos nostros praecise recipiautur, pariter et foveantur. Fidelitati vestrae harum serie firmitermandamus, ut, non exspectato ulteriori mandato nostro, dictos, Joauuem Kyucelium et Martiuum Aquilam isthiue statiin, absque aliijua mora vei dilatione dimittatis, ne, si secus faciatis, causam nobis praebeatis, in vos propter mandatum uostrum contemptum gravius animadvertere. Caeterum feceramus, ut scitis, istliic apud vos certos libros haereticos arestari superioribus temporibus; commisiuius nunc archidiacouo vestro, ut baereticos libros ab aliis non baereticis segreget, et eos, qui uou sunt hanretici, restituat bibliotbecae, ea tarnen conditioue, ut bibliopola ipse in posterum tales nec ibi N'ovisolii, nec alibi iu dicione nostra sub poena capitis teuere et venumdare audcat. Illos libros baereticos, quos archidjaconus ipse segregaverk mittatis una cum eo Tyrnaviam ad nu 'ius vicarii, vei ibidem apud vos comburatis. Secus igitur ne feceritis. — Fcrdiuandus. — Nicolaus Olabus. Joan. Listhius. — 1) V. 1. — 3S4, 43. —
