Farkas Mihály: A v. palotai ágost. hitv. evang. gyülekezet emlék–könyve. Pápa, 1881.

I. A v. palotai ev. gyülekezet s templom rövid története

4 imaházban és pedig- reform, lelkész vezetése alalt: illóbb azonban az uraság parancsára elvállal*. — a számosabb reformátusok külön méretvén helyet építendő templomuk számára. Az evangélikusok, ügyeik vezetésével Kabódv Péter kapitányt, Vönöczky István hadnagyot. Kecskem éty Istvánt, B o zso k y Ferencze t, Gereiicsé r Pétert és Konkolos Pétert bízván meg, ezek egy Tatából ide jött Kárász György nevű csapót, segélygyűjtés végeit felső-Magyarországba küldtek, mivel a gyülekezel csak 20 — 22 párt számlálván, elegendő anyagi tehetséggel nem rendelkezett. A segélygyüjlés végre lehetővé lelte, hogy a mostani templom és a lelkészlak helyét képező két házal megvehették, az előbbiben a rendes islenitiszlelelek tartatván, melyekre még távolabb falvakból: Bozsokról, Bánkról, Olaszfaluról és Varsányból is sokan jöttek; a másik a lelkésznek bocsáttatván rendelkezésére. Ez időben hozta a gyülekezel első tanítóját Fekete Páll is Győrből, kinek lakást s a gyermekeknek oskolaszobát Konkolos Péter adoll sajál, házában. A mosl álló iskola helyét csak Ii — 4 év múlva ezután szerezhette meg a gyülekezet. Míg a kél prol. felekezet együtt volt, a tulajdonukban levő harang mindkét felnek közösen szolgált. Azonban, miután a különválás alkalmával a számosabb reformátusok a harangot egészen birtokukba veitek, az evangélikusok a kis antalfai gyülekezetlől kérlek egyel, bizonyos évi díjért, használatra. Fi barangol 1715-ig használták, a midőn is magoknak újai szereztek. A gyülekezetnek első lelkésze 3íoliloris vagy Molnár András voll, kit mára különválás évében 1700 vagy 1701-ben meghozott. Fz azonban csak 1703-ig működött itt. Utáuna Moliloris Sámuel következeit 1703—17113, kinek lelkészkedése annyiban voll nevezetes, hogy az ő