Karsay Imre: A szill–sárkányi ágost. hitv. evang. egyházközség rövid története : 1783–1896. Csorna 1897.

Bevezetés

bemenetelre, azon uton, a melyet ő felszentelt nekünk s azért járuljunk tiszta szívvel és a mi hitünknek bizonyosságával. a gonosz lelkiismerettől megtisztult szívvel (Zsid. 10. r. 19 ±2. 1.) Midőn az ember a bűnbeeséssel .elvesztette az édenhez jogát: szent könyvünk szerint kiutasítva lett ebből a körből, a melyben zavartalan boldogság ölelte őt. — Eltűnt szivéből az Istennel való egyesség érzete, hütelen vendég lett nála az öröm: gyenge szeme előtt csak egy sivatag terült el. — E pusztaság volt a földi élet, bármerre lépett, bármerre tekintett, mindenütt csak tövis, bogácskóró fogadta. Hanem mégis nem jött egyedül; abból az édenből elkísérte az irgalom atyjától küldve mint őrangyal: a bit. Igen édes híveim, ez egy égi küldött, bár láthatatlan, de nélklilözhetlen kisérő. Ez oda állott a szenvedni, sirni megtanult földi vándor mellé, felemelte ha elesett, letörölte könnyét, gyógyírt hozott sebére, a bizalmat, a reményt. Erre támaszkodott az ember s csak egyedül ennek a jóságos útitársnak a karján bírta el a rá nehezült harczot. Volt hite egy felsőbb, örök hatalomban, de bűntől elhomályosult szemei sokáig nem találták meg az igaz Istent, és ezt keresve, igen sokszor a teremtett dolgokat állitá a teremtő helyébe. Midőn meggyőződött, hogy önerejéből nem juthat el az elvesztett édenhez, s gyarlósága tudatában uj kinyilatkoztatás után epedt: akkor az idők teljességében kibocsátá Isten az ő fiát, hogy minden aki hiszen, el ne vesszen, hanem örök életet vegyen. Uj világosság támadt a lélekben. A hivő kebel a földre szállott igének: a Krisztusnak életében, tudományában megismerte az Istent, mint mennyei Atyát, feltalálta szent fiában az üdvözítő kegyelmet, mely minden embereknek megjelent. 8 ezzel keresztény hivek, lépett életbe az újszövetség, a mely megszünteti az elválasztó korlátot, a mennyei Atya és megtérő gyermekei között. Hitünk ez az áldott útitárs, ott a Krisztusnak szent evangéliomában, életében mutatja magasztos rendeltetésünket, biztatókig tárja elélik földi küzdelmeinknek czélját is. A Krisztus s annak megváltó érdemére utalnak az apostol szavai: „szabadságunk vagyon nékünk a bemenetelre az Istennek szentséges helyére." E nyilatkozatnak lélekemelő jelentősége van. Nézzük csak. testvérek az Urban, a földi életet, a tapasztalás szemüvegén át. Amit az hirdet, az magában nem vigasztaló. Az embernek, midőn születésével megkezdi a földi vándorlást, nyomába lép a balsors, uj és uj alakban kisérti, reményeit tép-