Karsay Imre: A szill–sárkányi ágost. hitv. evang. egyházközség rövid története : 1783–1896. Csorna 1897.

Bevezetés

o deli. Minél tovább halad utján a halandó, annál többet vészit, annál több oka van panaszkodni, a szivét sebző csalódások felett. Mikor pedig az életgondok terhe alatt kifáradva leroskad, az utolsó ellenség: a halál várja az utolsó harczra, s ennek áldozatát a koporsó fogadja. A sírhalomnál szétfoszlik minden földi ábránd, dicsőség, öröm. A temető hantjai alatt, hova az elhunytakat helyezik, az enyészet befejezi munkáját s mit ott a kereső talál, az csak por és hamu. — Ez édes híveim tapasztalás szerint az ember sorsa. Kz azonban a gondolkodó lelket megnyugtatni nem képes. Azért, hogy ott a sír elporlassza a mi testlinket; azért, hogy az enyészet dúlja, megsemmisítse éltünket s porainkat egykor szétszórják a szelek; azért születni nem volt érdemes. Hol talál az érező kebel menedéket a balsors, a halál ostroma ellen? A gyarlóság tudatáról levert embernek hű vigasztalója a hit. Ez felemeli és biztatja, hogy szabadságunk vagyon a bemenetelre az isten szentséges helyére. Azaz oda járulhatunk az örök irgalomhoz; megnyitotta előttünk a mi egyetlen közbenjárónk: a Krisztus az utat a mennyei Atyához, a ki uj életet s menyországot adhat. Ez a hit a mi szebb jöoendönknek rombolhatatlan záloga. Ez adja az erőt, a meiylyel az ember betöltheti tisztének minden igazságát, béketűréssel hordozhatja a rá mért keresztet. Itt a bujdosás mezején ugyan ottan-ottan meg kell Ízlelnünk az üröm poharát, a bölcs végzet eszy vagy más alakban kiméri mindenkinek a szenvedésből is osztályrészét. De megnyugtat a hit, hogy az istenfélőknek javukra szolgálnak mindenek, a hűségnek a jövendő boldogsággal adós. A hit fen tartja a reményt, hogy életünk napja bár előbb vagy utóbb lehull a sírnak éjébe, feltámad egy dicsőült, világban, a hol le nem alkonyul többé. Van bemenetelünk Isten szeniséges helyt re Lesz Isten népének szombatja. hol az l r eltöröl minden könyhullatást a hívek szemeiből. A véghatárhoz eljutva itt csak a romlandóságot vetjük le. a tőidnek csak azt adjuk vissza, a mit tőle vettünk. Az a nemesebb rész, mely bennünk gondolkodik, itél, szeret, remél, nem ennek a földi rögnek adománya, a sir azt nem is kérheti el tőlünk. azt az égtől vettük és az égnek adjuk vissza. Szent könyvünk sz rínt a lélek megtér ahhoz,aki adta volt azt. Tehát, túl a földön az ég, túl a halálon az örök élet. a siralom völgyén túl az Isten szentséges helye, az uj éden vár. Midőn ezt a tudatot ébreszti b mmink az apostol, egyszersmind azt is hozzá teszi: járjunk azért tiszta szívvel a mi bitünk-