Sántha Károly: A sárszentlőrinci ág. hitv. evangélikus egyházközség története. Szekszárd 1910.

Imádság a beszéd után

35 sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön és örökké fénylenek." Áldás életére! Az ő életére, ki azt vallja, hogy az ő élete csak úgy áldott, ha másoknak életét áldottá teheti, boldoggá teheti. Ő is visszhangoztatja a mai szent igéket: hajó az egyház, a mi drága protestáns evangyéliomi egyházunk; fiaim, leányaim, testvéreim, haladjatok amaz igaz, magasztos czél felé! Ne féljetek, jó reményben legyetek, vessétek le a négy vasmacskát: az erős hitet, a munkás szeretetet, a tűrő reménységet. Szüntelen imádkozzatok s várjátok erős hittel, biztos 'hittel — semmit nem kételkedvén — a napfelköltét, hol lesz szabad, boldog, dicső magyar hazában szabad, boldog, dicső evangyéliomi, Krisztusi egyház, evangyéliomi, Krisztusi szív és evangyéliomi, Krisztusi élet. Ámen. Imádság a beszéd után. Sionunknak sziklavára, Mindörökké az vagy, Isten! Most kemény csak, most a pálya, Lesz-é, aki megsegítsen? Te vagy Isten segedelmünk, Hadakozol értünk: Zsámolyodnál esdekelnünk Olyan édes, nyugtató minékünk! Zúg a tenger, forr az élet, Uram, tarts meg! sírva esdünk. Míg velünk vagy és mi Véled, Addig Jézus, nincsen vesztünk !