Baldauf Gusztáv: A pécsi ág. hitv. ev. egyházközség története. Pécs 1926.

Az egyházi szervezkedés. Pécs, mint fiók- és leányegyház

- 14 lőrinci iskola javára 1856-ben az egyházmegye 2 frtot rótt ki a gyülekezetre, igaz, hogy a hivek is az egyházmegye által fenntartott ev. algimnázium részére önkéntes adományaikkal növelik a kivetett hozzájárulási összeget: Nendtvich Tamás, Nendtvich Vilmos, id. Madarász András, Csizik Samu, 5—5 írttal, Laurer Flórián 3 írttal, Kötz György, Schnaidt Károly 1 — 1 írttal, Bock Lajos 2 írttal járulnak e fontos intézet fenntartásához. Az anyagi terhek nagy gondot jelentenek a gyülekezetnek, főleg Roykónak, aki helyes számitással arra törekedett, hogy valamint Magyarbóly, ugy a hozzátartozó filiák is mielőbb szabaduljanak az anyagi terhektől és anyagilag megerősödve biztositsák fennállásukat és további fejlődésüket. Helyes megértéssel fogadta ezt a gyülekezet élén König Károly érdemes gondnokkal, akinek indítványára a házhoz tartozó kertet 1000 frtért eladják. Ez összeg terhére 1857-ben az imaházat alaposan tataroztathatták és az adósságból is nagyobb összeget törleszthettek. Roykó a többi adósság törlesztését is lankadatlanul sürgette. Az ő indítására Laurer Flórián a Dunagőzhajózási Társaságnak és a Pécs-mohácsi vasúttársaságnak felügyelője azt az ajánlatot tette, hogy az idegeneknél fennálló adósságot hitelezzék maguk a hivek, mindenik hitelező kapván a gyülekezettől egy az elöljárók által zsirált adóslevelet. O maga 100 frtot ajánlott fel. A nemes példa vonzott, ki 50, ki 20, ki 10—5 frtot vállalt hitelezni. Egy évre rá a számadási gyűlésen, amikor a gyülekezetnek adósságait számítgatták, Laurer Flórián felállt és így szólt: „Nekem nagyon kellemetlen hallanom, hogy a gyülekezet adósom, én nem nézhetem azt, hogy nekem a gyülekezet tartozzék, inkább el is tépem adóslevelemet." A többi hitelező egyháztag ezt a nemes áldozatkészséget látva, valamennyien követik a szép példát és mindenik ugyancsak eltépi kötelezvényét. A pécsi gyülekezetnek történetében ez egyike a legmeghatóbb jeleneteknek. Az egyház egyszerre fellélegzett. Nem terhelte adósság, nem kellett kamatokról gondoskodni, az évi rendesen befolyó jövedelmet félre rakhatták alapnak. A pénztár Schnaidt pénztárnok pontos vezetése mellett készpénzmaradvánnyal záródhatott. Igaz, Roykó lelkésznek a fizetése, aki folyton azon dolgozott, hogy a gyülekezetnek számadásában a minusz valahára plusra változzék, 15 éven át változatlan maradt, noha a hiványban az állott, hogyha a gyülekezet jobb helyzetbe kerül, kedvezőbb feltételekkel ujitják meg hiványát. A nagyérdemű