Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza 1930.

Második rész. Az orosházi ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. - 2. Veszélyben a község és az egyház

24 üzetését. De a vármegye most sem hajtotta végre a rendeletet. Bizonyítják ezt a ma is meglevő anyakönyvek. Ezeket a lelkész megszakítás nélkül vezette tovább. Csak hét év múlva, vagyis 1755-ben történt egy komoly kísérlet az imaház elvételére. A helytartótanácsnak egy újabb rendeletére egy szép napon megjelentek a községben a vármegye emberei és kijelentették az elöljáróság előtt, hogy az imaházat elveszik és többé nem engedik meg, hogy abban istentiszteletet tartsanak. Erre a vészhirre, mint a megbolygatott raj, úgy sietett minden épkézláb ember, férfi és aszszony, fiú és leány a kis imaház megvédelmezésére. A nők és gyermekek a templom ajtaja előtt csoportosultak. A férfiak pedig bementek a templomba és egyakarattal kijelentették, hogy abból addig ki nem mennek, míg a hatóság emberei ki nem takarodnak a községből. Ezután beültek a padokba és harsány hangon énekelve várták, hogy mi fog' történni. Felcsendült ajkukon a Graduál 462-ik énekének panaszos verse is: Te templomid már pusztulnak, Szolgáid hurcoltatnak. Sír, kesereg a te néped, Hozzád kiált sereged: Tekints alá a mennyégből, Te királyi székedből, Oh kegyelmes Istenünk! A jó Isten meghallgatta hűséges szolgáinak: esedezését. Onnan küldött segítséget, ahonnan legkevésbbé várták. Az imaház előtt összesereglett