Molnár Imre: Az orosházi evang. egyház rövid története. Orosháza 1930.

Második rész. Az orosházi ág. hitv. evang. keresztyén egyházközség rövid története. - 3. A község és egyház megszilárdulása

25 asszonyok, fiúk és leányok ugyanis egydarabig szorongó szívvel hallgatták a férfiak panaszos esdeklését. De azután hirtelen megszállta csüggedező lelküket a Szentlélek isteni ereje. És ekkor csodálatos dolog történt! Félelmet nem ismerő elszántsággal közéjük rontottak a vármegye embereinek és haragos buzgalmukban kikergették azokat a községből. Nézd azt a sok szenvedőt, Kik itt hittel harcolának! Most az örök trón előtt Megdicsőült arccal állnak. Küzdj s az Úr neked is ád Diadalmat, koronát! (383. ének 2. verse.) 3. A község és egyház megszilárdulása. Hitbuzgó őseink viszontagságos útját a legfényesebb csillag, a vallás ragyogta be. Legfőbb törekvésük mindig az volt, hogy biztosítsák evangélikus vallásuk szabad gyakorlatát. Ez a nemes törekvés azonban a legtöbb helyen roppant nagy nehézségekbe ütközött hazánkban. Az a korszak ugyanis még a mainál is türelmetlenebb volt. Türelmetlenek voltak többnyire a vezető emberek is: a r. k. főpapok, főurak, főispánok és földesurak. Evangélikus egyházunk alaptörvényeit semmibe se vették. Az 1681-ik évi 25-ik és 26-ik törvénycikket pedig úgy magyarázták, hogy a jobbágyoknak a földesúr vallását kell követniök és a protestánsoknak csakis a 26-ik törvénycikkben megjelölt községekben, az artikuláris helyeken le-