Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].
Díszközgyűlés
17 Biharvármegyében. Lassan-lassan keletkeztek azután egyházak, az elsők közt volt Nagyvárad, amely később a Debrecenben élő evengélikusokat is gondozása alá vette. Kevesen vannak talán akik ezt még tudják, akik visszaemlékeznek arra a 60—70 évre, amidőn Nagyváradnak első lelkészei át-átjárogattak Debrecenbe, hogy ott az ágostai hitvallás értelmében hirdessék a Krisztus evangéliumát. Az ige hirdetésének ott is foganatja lett, mert — bár jóval később, 1882-ben — ott is kimondták a szót, hogy : legyen — s megalapították az evang. anyaegyházat. Nagyváradot és Debrecent e tekintetben közös érdek kötötte egymáshoz, bizonyos közös érzés hatja át és a régi múltnak emlékei kísértek bennünket ide, a nagyváradi egyház ünnepére, hogy amidőn — az apostollal szólva — aranyunk, ezüstünk nincsen, elhozzuk azt, a mink van: jókívánságunkat, hogy az Isten a mustármagnyi hitet tartsa meg mindenkor ebben az egyházban és adja meg neki azt, hogy azzal az áldozatkészséggel, amellyel tündökölt a múltban, szolgáljon a jövendőben is példányképül az egyházaknak !" Petry Gyuláné a nagyváradi ev. női gyámintézet elnöke, az egylet nagyszámú küldöttségének az élén kért ezután szót : Mélyen tisztelt Közgyűlés : Nőegyletünk, az ev. női gyámintézet testvéri együttérzéssel siet jubiláló egyházunkat üdvözölni. Az öröm és ünneplés e pillanatában mi is boldogan tekintünk vissza a lefolyt század hitépítő munkájára és lelkesít a gondolat, hogy mennyi hithűség áldozatkészség és vallásszeretet kellett hozzá, hogy egyházunk azzá fejlődjék, ami most. És most, az új század küszöbén Istenbe vetett hittel, bizalommal állunk, mert hiszen egyházunk vezérférfiai biztosan viszik előre a fejlődés zászlaját. Nőegyletünk, mint egyházunk egy szerve, szintén részesedni óhajt a szeretet munkájában a maga szerény körében, szerény eszközeivel, de változatlan összetartással, egy célra törekvéssel. Még egyszer üdvözlöm száz éves egyházunkat és annak nagyrabecsült és tiszteletreméltó vendégeit. Az elmondott beszédeket a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta. 3. Korbély József egyházfelügyelő felolvassa ezután az egyháznak nagy gonddal és mély szeretettel összeállított történetét:
