Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].

Díszközgyűlés

18 Tisztelt ünneplő gyülekezet! A mindennapi élet munkáját és gondjait letéve, megilletődött szívvel gyűltünk össze, hogy hálát adjunk az Úrnak, aki egyházunkat száz éven át fentartotta és hogy megemlékezzünk a buzgó elődökről, akik egyházunkat megalapították. Az emlékezet az a kapocs, amely a jelent és a multat öszszeköti. Ha a mult dicsőséges emlékeire ráborul a feledés fátyola, akkor a közöny lesz úrrá az elfásult szivek felett és az enyészet fuvallata suhan át a roskadozó épületek között, de ha a mult emlékein fellelkesül az utód, úgy új élet kél a romokon és diadalmas fejlődés tetőzi be az ősök alapvető munkásságát. Az én gondolatom is ebben az órában visszaszáll a múltba. Látom, hogy a reformátió világot átalakító igéi mily hódító gyorsasággal járják be a magyar földet, látom, hogy miként szabadul fel a kényszer alól az emberi lélek, miként nyeri vissza természetes jogait és hallom hogy miként csendül meg a templomban és iskolában az édes anyanyelv; látom miként fejlődik a reformátió nyomában a nemzeti érzés, a tudomány iránt való szeretet. De látom a hatalom támadását is, amely elakarja nyomni az új hitet és egyben el akarja kobozni nemzetünk jogait és szabadságát. Csodák-csodája, hogy ez nern sikerült. A protestántizmus századokon keresztül hitéért harcolva védelmezte a nemzet szabadságát és viszont a magyar nemzet szabadságot szerető igaz fiai felekezetkülönbség nélkül védelmére kelnek az üldözött protestánsoknak. A hosszú harcok után szelídebb idők köszöntöttek be. A felvilágosodott szellemű II. József türelmi parancsával 1781. október 25-én véget vetett az üldözésnek és a zaklatásnak. Nem állította ugyan vissza az evangéliomi egyházat törvényes jogaiba és szabadságaiba, de már megengedte, hogy mindenütt, ahol száz család együtt lakik és képesek lelkész és tanitót tartani, imaházat építhessenek, torony és harang nélkül. A nemes érzésű fejedelem nyomdokaiba lépett II Lipót is és uralkodása alatt az 1790—91. XXVI. t.-c. biztosította a protestánsok jogait és a megszorítások törlésével megengedve az egyegyházak alapítását és a templomok építését toronnyal és haranggal, avagy anélkül. Nagyváradon 1790. előtt tehát ág. hitv. ev egyház alapítására senki sem gondolhatott