Materny Imre: Emlékezzünk! A nagyváradi ág. hitv. evang. anyaegyház száz éves fennállásának örömünnepe 1912. Nagyvárad [1913].

Díszközgyűlés

16 melyben az ő hatalmas és magasan szárnyaló beszéde legelőször csendült meg e szószékről. A jegyzőkönyv vezetésére felkérem Petry Gyula tanár urat, annak hitelesítésére Hofbaaer Pál és Lehóczky Lajos urakat. 2. Meskó László esperességi felügyelő tolmácsolja Geduly Henrik tiszai ev. egyházkerületi püspöknek és Szentiványi Árpád kerületi felügyelőnek őszinte sajnálatát, hogy elfoglaltságuk miatt a nagyváradi ev. egyház mai örömnapján nem jelenhettek meg. Megbízásukból az ünneplő egyháznak a következő századokra örömet, boldogságot, üdvöt kiván. Sulyok István a bihari ref. egyházmegye főesperese emelt ezután szót: „A nagyváradi ref. egyház szeretettel köszönti a testvér ág. hitvallású egyházat azon a napon, amelyre méltán illik rá a zsoltár-iró szép szava: „Ez a nap, amelyet az Úr rendelt, örvendjünk, vigadjunk azon!" Száz esztendőnek küzdelme, száz esztendőnek édes és fájó emléke újul ma fel a testvér egyház kebelében, mikor mint Sámuel felveszi a követ és felállítja azt az emléket, mely időtlen időkig hirdeti, hogy itt Biharvármegye szivében, Nagyváradon a testvér evang. egyház nemcsak tűzhelyet épített, hanem nyomról-nyomra haladt, diadalról-diadalra emelkedett. Örülünk a diadalnak, örülünk az elért eredménynek és áldjuk testvéri szeretettel azok édes emlékét, akik e napot előkészítették, akik a testvér egyháznak ezt az örök várát megalkották. Legyen ez az egyház boldog az újabb száz esztendőben, legyenek oly pásztorai, mint voltak a múltban, amilyen volt Rimler Károly, legyenek nagynevű világi vezetői és legyenek lelkes hívei, akik azt vallják, amit a nagy admirális vallott: „For ever!" For ever időtlen időkig, hogy legyen boldogság és virágzás ez egyház bőséges jutalma! Materny Lajos tiszavidéki ev. főesperes következő szép szavakkal üdvözölte az egyházat • „Mélyen tisztelt Elnökség! Mélyen tisztelt Közgyűlés ! A nagyváradi egyháznak mai ünnepe arra készteti lelkünket, hogy egy pillantást vessünk a régi múltba. Mielőtt 1812-őt irtak, a Tiszától egész az erdélyi ^bércekig Nyíregyházán kívül, amelyben bevándorlók csak kevéssel előbb alapítottak ev. egyházat, egyetlenegy kicsiny falu volt, melyben az evangéliumi hit menedéket talált: Svábolaszi lelkésze járt-kelt itt ezen a nagy vidéken, hogy összegyűjtse az evang. híveket, akik elszórtan éltek