Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.
I. Mérges legrégibb története. A reformáció első nyomai a községben.
6 Győr várában is már a 16. század derekán rohamosan teijed a reformáció. Az ott állomásozó császári hadsereg nagy része evangélikus, de a parancsnokok és főtisztek között is számosan vannak ev. vallásúak. (Ungnád János, Horváth Márk, Rueber János stb.) A német katonasággal jeles tábori papok jönnek a városba. Ilyen minőségben járt itt Magdenburgi Joachim, híres németországi pap is. De a magyar őrség s a polgárság is megkedveli s elfogadja ev. vallásunkat. 1567-ben már három evang. lelkész működik Győrött. A század vége felé a megye legnagyobb része is evangélikus már. Környékünkön Rábapatona s Kóny kivételével valamennyi község elfogadja a reformációt. Hogy Mérges reformációja mikor kezdődött, írott emlékek hiányában pontosan megállapítani nem lehet, de bizonyosra vehető, hogy a 16. század II. felében már ismeretesek voltak itt Luther tanai. Az Ostffy- és Poky-család, Mérges ekkori földesúrai buzgó evangélikusok voltak s jobbágyaik körében is előmozdították a reformáció terjedését. Majd később 1582-ben, amikor a mérgesi vár épült, újabb lendületet vett annak terjedése. Az első várparancsnok, Poky Mihály evangélikus volt, de az lehetett a várőrség nagyrésze is, mely a győri őrsereg kiegészítő részét képezte. Több izben megfordulhattak itten a győri tábori papok is. A várral egyidőben, 1582-ben kellett a templomnak is épülnie. Errenézve fontos feljegyzést találunk Turchányi János emlékiratában. Szerinte a régi vár téglái s a régi templom téglái mind nagyságra, mind formára, mind jelzésre nézve teljesen egyformák voltak s szerinte: „egy eredetűnek, egynek akaratjával és költségével épültnek lehet venni mind a kettőt". Bizonyos tehát, hogy a templom vagy még az 1582. évben, vagy kevéssel utóbb épült és már evangélikus templomnak. Építésében része lehetett a várparancsnoknak s a várőrségnek is. E templom a mostaninak a helyén állott keletnyugati fekvéssel, félkör alakú szentéllyel s toronnyal; hosszúsága 6 2/o öl, szélessége 3 4/g öl, magassága pedig 3 öl; erős bolthajtása volt s mivel védelmi célokat is szolgált, kőfal, sánc és mély árok vette körül. A mostani templom falai nagyobbrészben ugyanazok, mint az első templomé. Mellette volt régi szokás szerint a temető, ill. cinterem is. Lacza János győri kanonok 1698. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve szerint e templom Győrnek 1594. évi török megszállása alkalmával erősen megrongálódott, de valószínűtlen a jegyzőkönyvnek az az állítása, hogy száz esztendeig romokban hevert volna. Ekkor helyreállították s csak 90 évvel később pusztította el a Bécs felé vonuló török had az 1683. évben. Ebben az időben lelkésze még nem lehetett a községnek, de bizonyos, hogy tanítók már akkor voltak itten, de ezek közül egynek nevét sem ismerjük.
