Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.

III. A gyülekezet története, a XVIII. század első felében. A vallásgyakorlat megszüntetése 1756-ban. Mérges mint Tét filiája.

15 vedniök s tűrniük szegény prot. papoknak és tanítóknak. Rogáts Pál előzőleg a veszprémmegyei Vanyolán volt tanító. Ez a község a protestánsfaló Dallos Miklós veszprémi püspök birtoka volt, aki 1752 május 12-én elvétette a pápai reformátusok iskoláját, majd június 17-én Répássy Ferenc tiszttartójával a vanyolai templomot akarta elvétetni. A nép ellenállott s nem adta ki a templomkulcsot, mire közülük 28-at Veszprémbe hurcoltak, irgalmatlanul verették s bebörtönözték őket. Majd másodízben 13 egyént citáltak meg, akik el akarván kerülni a verést, a püspök tisztjének a templomkulcsot kiadták. A nép ellenállásáért a tanítót okozták s el akarták fogni, mire menekülni volt kénytelen s panaszos levelet írt Fábry Gergely püspöknek, aki érdekében Pápán is járt s ügyét Kalmár János pártfogásába ajánlotta. Többé azonban Vanyolára vissza nem térhetett, mire Kisbaboton lakó napánál keresett menedéket. Innét hívták meg azután a mcrgesiek. De alig töltött egy és fél esztendőt, hasonló sors várt itt is reá, ismét földönfutóvá teszik. Erre vonatkozólag a régi győri jegyzőkönyvben a következő bejegyzés áll: Az 1756. év január havában, mindjárt az év kezdetén elvétetett a mérgesi eklézsia s elűzetett Rogáts Pál tanító, a helytartótanács határozatából, amelyet a vármegyei gyűlésen előterjesztettek. Ez ügyben megidéztetett Németh Sámuel, téti szuperitendens is, de eme citálást megelőzte az Isten hívó szava, ugyanis a püspök két nappal a gyűlés előtt, 1756. január 13-án meghalt így ő már nem emelhetett szót Mérges érdekében, de hiábavaló is lett volna. Turchányi János az akkori szentmihályi plébánosnak, Serfőző Jánosnak tulajdonítja a gyülekezet feldulását, de bár ő lehetett a feljelentő, a kivitelnél sokkal hatalmasabb kezek működtek közre. Védője, pártfogója pedig nem volt a gyülekezetnek s így hiába volt minden ellenállás. A mérgesiek ebbe a felháborító eljárásba belenyugodni nem tudtak, minden követ megmozgattak, jöttek-mentek, s nem sajnálták a költséget sem, hogy ezt az igazságtalan Ítéletet megváltoztassák. A tanító is hónapokon át várta, hogy ügye jobbra fordul s itt maradhat, de amikor látta, hogy minden hiába, ez év noveinbre 25-én 1 elfogadta a tésiek meghívását. Hogy érdemes munkása volt egyházunknak, bizonyítja az 1761. és 63. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv, amely szerint szolgálatával nagyon meg voltak elégedve. Tésen azonban már csak mint tanító működhetett, mert a nyitrai püspök, mint földesúr, a templomot bezáratta s a tanítót a predikálástól eltiltotta. Ilyen erőszakos módon szüntette meg a győri püspök s a vármegye Mérges vallásgyakorlatát. A parochiális házat átadták a szentmihályi plébánosnak, aki azt árendába adta ki s 35 évig, 1791-ig szedte a stólát s párbért az evangélikusoktól. A mérgesi hívek pedig 26 éven át, 1782-ig Tétre jártak templomba. Nagy bajukban még az a szerencséjük volt a mérgesieknek, hogy ellenségeink a gyülekezeti földekről s rétekről megfeledkeztek vagy talán