Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.

II. Anyagyülekezetté alakulás. — A gyülekezet első virágzásának korszaka.

sem adták vissza. Csécsényben a Sibrik család volt a földesúr, mely kezdetben buzgó evangélikus volt s az Ostffyakkal is rokonsági viszonyban állott. Ostffy Tamásnak, Ostffy Miklós atyjának második felesége Sibrik Regina volt. Sibrik István vasmegyei követ és szarvaskendi földesúr résztvett az 1646. évi népes büki zsinaton is. Csécsény község 1635. évben elpusztult, később azonban a Sibrik család kath. hitre térvén, kath. jobbágyok települtek a községbe. Az 1698. évoen Csécsény 134 lakosa közül még 30 evangélikus volt. A török hadak és rabló csapatok sok kárt okoztak környékünkön, de a császári katonaság sem volt sokkal külömb, mert a törökkel versenyt rabol és pusztít. Mérgesi Poky Gáspár az 1627. évben kénytelen panaszt emelni a vármegyénél az itteni várőrség ellen, hogy lop, rabol és verekedik. Bezi és Sövényháza községet később szintén a császári hadak pusztítják el. Legvégzetesebb volt vidékünkre és községünkre az 1682. évben kezdődő török hadjárat, melynek célja Bécs ostroma és elfoglalása volt. A török had elözönli egész Győrmegyét s kegyetlenül elpusztítja az útjába eső községeket. Ekkor pusztult el: Malomsok, Koroncó, Szemere, Patona és Csanak község. Mérgest is megszállja ekkor a török, a várőrség a túlerőnek nem tud ellenállni, megfutamodik s a török prédájául engedi a várat és a falut. A török a földdel egyenlővé tesz mindent, elpusztul a vár, de a falú is a templommal együtt. A lakosság az erdőkbe menekül s pusztán hagyja a falut. Turchányi János följegyzése szerint, amit a szájhagyomány is megerősít, a Mérges és Koroncó közötti nagy erdőség nyújtott nekik védelmet, ide mentették csekély holmijukat s barmaikat s ,,földlikakban", putrikban laktak s csak a veszedelem elmultával merészeltek visszatérni s újra fölépíteni a községet. A török világ emléke a nép lelkéoen még élénken él; az idősebb emberek sokat tudnak még beszélni azokról az időkről. Egy ilyen szájhagyomány szerint egy alkalommal a mérgesi halászok az Öreg hidnál tapogatóval egy előkelő törököt fojtottak a vízbe. Hogy az 1680. évi pusztuláskor komolyabb csatározások is folytak községünkben, errenézve Turchányi János emlékiratában találunk nevezetes feljegyzést. Ugyanis amidőn 1787-ben a templom a régi falakra újra felépült, a templom közepén ásott nagy meszesgödörből tömérdek hadianyag, régi kard, puska, dárda és mintegy 30 drb kisebb-nagyobb ágyúgolyó került elő, melyek közül a legnagyobbat, egy 34 fontos golyót örök emlékezet okából befalazták a templom tűzfalába, majd az 1835. évben épült torony oldalába. A legutóbb is napvilágra került egy kisebb, szakállas ágyúba való golyó. A dolog magyarázata a következő lehet: Az őrség nem bírván a várat tartani, bevonult a községbe s a templom kerítését és sáncát próbálta védelmezni, de a túlerőnek nem bírván ellenállni, a Rábán át elmenekült, hátrahagyván a hadianyagot, amelyet a templom leomló tetőzete és bolthajtása 104 évig rejtegetett. Megható részié-