Baráth József: A mérgesi ágostai hitvallású evang. egyházközség 300 éves története. Győr 1934.

II. Anyagyülekezetté alakulás. — A gyülekezet első virágzásának korszaka.

9 éppen testvére lehetett s aki a lipótvári börtönből a király különös kegyelméből kiszabadult ugyan, de később az országot pusztító ellenség (a pogány rác) áldozata lett a kajári „horogban". Szentmiklósi Mihály nevét botrányos házassági peréből ismerjük. Felesége, Somogyi Erzsébet nem élt papnéhoz méltó életet, ezért férje már 1653-ban keresetet indított ellene hűtlen elhagyás és paráznaság miatt s kérte a házasság felbontását. Ekkor a világi hatóság elé utasították, de mivel a nő nem javult meg, keresetét újra megindította ellene, de mivel hatósági bizqnyítványt nem tudott felmutatni, házasságát most sem bontották fel. Mérgest Muzsay Gergely püspökünk 1661. évi összeírásában még az anyagyülekezetek közé sorolja; nem tartozott a török hódoltsághoz, azért a hódoltsági gyülekezetek lb71. évi összeírásában nem említtetik. A következő lelkész Nagycenki István volt, aki 1674. évben idéztetett a pozsonyi törvényszék elé s ott a térítvényeket aláírva, katholikussá lett s mint Sövényháza kath. licenciátusa (plébánoshelyettes) működött hosszabb ideig s ő adminisztrálta a bezi-i kath. hiveket is. Ezt az adatot Doktor Mihály ev. vallású sövényházai és Fényes Pál rábaszentmiklósi kath. vallású lakosoknak Szülik László helyettes szolgabíró előtt az 1720. évben tett egybehangzó vallomásából tudtam meg, melyet Győrmegye közgyűlése 1721. febr. 21-én adott ki hitelesítve. A pásztor hütelen lett, de a nyáj híven kitartott egyházunk mellett. Pedig gonosz idők voltak azok. A győri papokat már 1671. évben kiűzte a városból Széchenyi György püspök, de semmivel nem volt jobb sorsa a vidéki gyülekezeteknek sem. A pozsonyi törvényszék elé feltűnő nagy számban idéztettek meg a győrmegyei papok és tanítók, evangélikusok és reformátusok vegyesen, akik börtönöztetést és gályarabságot szenvedtek. Ugyanebben a gyászos évtizedben sor kerül a györmegyei templomok elfoglalására is. Elfoglalják az evang. templomokat Győrben, Koroncón, Sövényházán, Kisbarátin, Mórichidán, Malomsokon, Kapin, Rétin és Mérgesen, amint ezt az evang. követek az 1681. évi soproni országgyűlésen elpanaszolják. Az országgyűlésen hozott törvények alapján az ev. templomokat újtól visszaadják, kivéve Koroncót és Gyarmatot, így tehát Mérgtstn is újra éledt a vallásgyakorlat. A vallásüldözéshez azonban még egy másik nagy veszedelem is járult s ez a török dúlás volt. Győr várának a török által való megszállása és visszafoglalása után (1594—98.) állandóak vármegyénkben a csatározások. Patonát és Csécsényt két ízben is elpusztítja a török. (1623. és 35. években.) Az Ib98. évi kath. egyházlátogatás jegyzőkönyve szerint Csécsény lakói a 17. század elején szintén evangélikusok voltak s prédikátort is tartottak. A prédikátor földjét azonban később a földesurak az eretnekek iránti gyűlöletből elfoglalták, de a katholikusok adminisztrációja idején