Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.
Magasra lobogó lángok
8 házlátogatáskor Gencsnek már tanítója van Szivágyi István személyében, akit — úgy látszik — a lelkész a maga segítségére hívott, mert — mint az adatok említik — „fizetése a lelkész kegyelmétől függ". — A következő 1707. évben a hőgyésziek lelkésze, Jeszenszky távozni készül lelkészi állásából, de hívei kérik, hogy „maradna náluk halálig". E kéréssel kapcsolatban tanító hívását és alkalmazását határozzák el. 1708-ban a gencsiek tanítóját, Szivágyi Istvánt hívják át Hőgyészre tanítónak. Mellette 1710-ben már segédtanító is van Luthár István személyében. Ugyanezen évben Genesen Rusa Mihály a tanító, Cseh György pedig a lelkész. Csodálatos, hogy milyen gyorsan váltogatták egymást a gyülekezetekben a lelkészek és tanítók. 1725-ben Bokányi József lelkészkedik Hőgyészen, kinek helyébe 1726-ban Lucze Jánost hívják meg Nagyszőllősről, Genesen pedig 1726. január közepétől Holéczy Ádám a lelkész, miután elődje, Cseh György Magasiba választatott meg. Változtak a gyülekezetek munkásai, lelkészek, tanítók, egyik ment, a másik jött, hogy szolgálatával őrizze, élessze és növelje a hitnek a tüzét, amit Isten keze e gyülekezetekben meggyújtott és olyan hatalmasan lángralobbantott, hogy fénye és melege köré — amint láttuk — mindkét községnek szinte valamennyi lakosa odasereglett, evangélikussá lett. A gyülekezetek a felvirágzás útján haladtak. Az Evangélium tüze mindkét helyen lángralobbant és égett!