Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

A kegyetlen pusztítás

9 A kegyetlen pusztítás. „Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk ..." Jeremiás Siralmai 5:1—2. Az első virágzásnak ez az ígéretes ideje — sajnos — nem sokáig tartott. A fellobogó lángokat a Sátán gonosz keze oltogatni kezdte. Először lassan, csendben, azután fegyveres erőszakkal. A Sátán sohase nyugszik bele Isten ügyének diadalába, hanem mindig tönkre akarja azt tenni, csak a kedvező alkalmat várja, hogy kegyetlen, romboló munkáját elkezdhesse. Ez az alkalom III. Károly uralkodása idején el is jött. Az evangélikusok elleni irtó hadjárat megkezdődött. Még ki se hirdetik a királyi parancsot Vas vármegyében, Vajda Zsigmond fő-, és Balogh Ádám alszolgabírók, esküdtek, katonák néhány plébános kíséretében templomfoglaló körútra indulnak Kemenesalján. Az evangélikusok pártfogói, a nagynevű Ostffy Mihály és Vidos Miklós hiába sietnek előbb Pozsonyba a helytartótanácshoz, majd Bécsbe magához a királyhoz, hogy a még ki se hirdetett parancs visszavonását kérjék és ezáltal az evang. népet a vallásüldözés kegyetlenségétől megvédjék. Fáradozásuk eredménytelen! 1732. január 28—30-án maga az alispán jön esküdtek és katonák kíséretében gyülekezeteinkbe, hogy mindkét helyen a templomot, egyházi javakat, szántóföldeket lefoglalja és a magával hozott kath. lelkész használatába átadja. Elképzelhetjük, mit éltek át ezekben a napokban gyülekezetüket, templomukat szerető híveink, lelkészeink, tanítóink! Lucze Jánost, a hőgyésziek öreg lelkészét elüldözik, Holéczy Ádám, a gencsiek lelkésze pedig zsellérkedik. A gencsiek ko-