Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

150 év határkövénél

42 hogy milyen értéket jelentett nékem több mint ezernyolcszáz lélekből álló gyülekezetben minden evangélikus családnak a saját hajlékában való felkeresése, csupán arra mutatok rá, hogy a látogatások során sok szívbe beleláttam és egyházam iránt nagyon sok szeretet megnyilatkozását láttam. Nyitva volt előttem a leggazdagabb ember szíve épúgy, mint a legszegényebbé és tudom, hogy ezeket a szíveket Isten keze nyitotta meg, hogy úgy adjanak templomunkra, hogy én ennek láttára naponként megszégyenüljek, nem azért mert keveset, hanem azért, mert többet adtak, mint reméltem. Lélekben ma megállok előttük, átölelem őket és azt mondom: Testvérek, köszönöm néktek, hogy Isten szavát megértettétek és szíveteket és így pénztárcátokat is megnyitottátok az adakozásra. A renoválás ügyének a köztudatban való ezen állandó ébrentartása, a befizetéseknek vasárnaponkénti hirdetése tette lehetővé, hogy amikor ez év tavaszán a renoválásra a pályázatot kiírtuk és elnöktársamnak, Berzsenyi Miklósnak, mint mérnöknek, szakszerűen összeállított költségvetési kiírását újabb gyűlésen végleg letárgyaltuk és a beérkezett ajánlatok alapján a renoválás munkáját ápr. 18-án Schönher Gyula építési vállalkozónak 7853 P-ért kiadtuk, a 2000 P államsegéllyel együtt már 6280 P befizettetett a renoválási pénztárba, amit takarékbetétkönyvön helyeztünk el. Addig s azóta is nem mult el vasárnap, hogy templomrenoválásra befizetést ne hirdettünk volna. Híveinknek ez az áldozatkészsége aggodalmainkat teljesen eloszlatta s lehetővé tette, hogy április végével, illetve május elejével a renoválás munkáját megkezdhettük és megszakítás nélkül augusztus első felében befejezhettük. Isten Lelkének munkáját kellett látnunk abban, hogy a háromnegyed éven át tartó befizetéseknél szinte ál-