Lukács István (szerk.): A Kemeneshőgyész–Magyargencsi Evangélikus Gyülekezet története : A templomszentelés 150. évfordulója alkalmából. Győr 1939.

Hamu alatt izzik a parázs

10 rabbi lelkészének, Miskey Sándornak fia, Ádám nemesdömölki lelkész, amikor leírja az 1695—1765. évek alatt történt esperességi eseményeket, megemlíti, hogy a gencsiek lelkésze, Holéczy Ádám „a paplakból elűzve az iskolaépületben húzta meg magát az 1732. aug. 26-án beiktatott Dombi Mihály kath. lelkész szívességéből és hosszas betegeskedés után ott is halt meg". A paróchiájától megfosztott betegeskedő lelkipásztornak épúgy, mint elűzött öreg társának fájó szívéből, hogy szállhatott Jeremiás könnyes panasza Isten felé! „Emlékezzél meg, Uram, mi esett meg rajtunk!" A hőgyésziek elűzött lelkészük helyébe még a templomfoglalás idején Csurgó Györgyöt hívták meg lelkésznek, hogy visszaállítsák az evang. istentiszteletet. Ez azonban a kath. lelkész beiktatásáig nem sikerült, így Csurgó György Hőgyészből elment és Alsómesteribe, nejének birtokára vonult vissza s 4 év múlva itt fejezte be hányatott életét. Hamu alatt izzik a parázs. „Nem szunnyad el a te őriződ." 121. Zsolt. 3. A kegyetlen pusztításnak meglett a kívánt eredménye. Az istenkéz gyújtotta láng kialudt, az Evangélium szava elnémult, a gyülekezetek megásott sírok szélén haldokoltak. Megállt az élet. A halál néma csendje takart be mindent. Ahol korábban tüzek lobogtak, melengettek és világítottak, ott éjszakai sötétség rémített és fagyasztó hideg dideregtetett. Egyetlen hely volt, ahol fény lobbant a sötétségben, meleg áradt szét a hidegségben: az artikuláris Dömölk. Ideszorítkozott az elnyomatás fél évszázadában