Homola István: A kassai Malom–utcai evangélikus templom. Kassa 1927.

leróják kegyeletük háláját és adóját. Az evangelikus templom szabad területén, a Malom uccán, a város kellő forgalmi központjában, a távol eső temető helyett, itt egy névtelen hősnek emléket emelni mily jelentőséggel bírna a város össztársadalma körében. De továbbá a forrásuccai régi evangelikus temetőben nyugvók porai az élet fejlődő, határt nem ismerő terjeszkedése folytán ma-holnap ismét kiszorulnak, hová szállítsuk ki, hol emelünk nekik emléket? Ki a messze fekvő kassai központi temetőben? Nem-e célszerűbb,, megfelelőbb a malomuccai templom szabad, e célra berendezendő területén? Ennyivel tartozunk az ott nyugvók és az élő családokkal szemben! Évente 60—50 halálozás fordul elő a kassai mindkét ev. egyház körében, azok családjainak nagyobb része bizonnyal szívesen, készséggel áldozna arra, hogy elhunyt kedvesöknek emléke itt a közelben, központban, a templom környezetén megörökítve legyen. Rövid pár év lefolyása alatt oly széppé, vonzóvá, poétikussá lehetne varázsolni ezen arra predesztinált helyet, mely valóban ritkítaná párját s merem állítani, hogy nemcsak erköbsi,. kegyeletes, de az egyház anyagi érdekei szempontjából is több előnnyel és haszonnal járna, mintha ezen területet bármilyen más üzleti célra építenék és rendeznék be. 18