Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

— 6 — S azt találjuk, hogy a romano-germán civilisatióban élő magyar nemzet, a mohácsi csata időpontjában, a kételyeitől való szabadulására s az egyidőben lehanyatlott nemzeti és vallási zászló felemelésére a reformációban keresett és talált vigaszt. S volt idő ebben az országban, mikor a főurak közül alig volt öt, a köznemesek között pedig nem találkozott egy is, ki ne lett volna a bibliára épített egyház követője. S ha idővel ez a vallási egység újból fel is bomlott, a lelkek mélyén ott élt minden kívülről jövő hatás és áramlat ellenére is ez a történelmi emlék, mely ebben az országban sokszor, mint felekezeti türelmesség és viszonosság nyilatkozott még és fejtette ki áldott hatásait. Cegléd városa pedig mindenkor annyira benne élt e nemzet életmegnyilvánulásainak eszmeáramlataiban, hogy ebben az országban nem sok város akad, melynek élete annyira hű tükre volna a nemzet viszontagságos életének, akár nemzeti, akár vallási vonatkozásban. Azt szokás mondani, hogy ez az ország szívében, Pest alatt fekvő, színmagyar város mindig szívesen adott helyet falai között az eszmék tisztázásának s mivel ebben a vonatkozásban legmagasabb fokra emelte a haladáshoz való tántoríthatatlan ragaszkodása, szinte nemzetközi jelentőségre tett szert életének nem egy időpontjában. Cegléd a Duna—Tiszaközi földháton, Budapesttől 73 km.-re dél-délkelet felé fekszik, 49.000 kat. hold termőföld közepén. Nevét a cigle-fűzfavesszőtől nyerte, amint azt dr. Pais Dezső egy 1358-ból származó oklevélből kiindulva megfejtette. Előbb királyi birtok volt, Nagy Lajos óta pedig az óbudai Klarissza-apácáknak lett a hitbizománya. Ma 38.432 lakosa van, melyből a 400 éves jubileumi év végén 16.749 volt református. A dunamelléki ref. püspökségben a kecskeméti ref. egyházmegye egyik legtekintélyesebb s a lélekszám gyarapodásában első helyen álló gyülekezete. Népességére nézve pedig a 9.-ik helyet foglalja el az ország ref. egyházai között. A reformáció gondolatát közvetlen a mohácsi vész után ragadta meg, mert megérezte, hogy ezáltal a Dózsa-féle lázadásban feldúlt lelkivilága s a helyes vezetésben megrendült reménysége és a Budáról visszavonuló török dúlás folytán megviselt gazdasági egyensúlya ismét bizakodó irányt vehet. Azt remélte, hogy a nyugateurópai lüktető szellemi élethez kapcsolódva magára hagyott életének a dolgok új rendjében oly mély vallási és erkölcsi bázist vethet, mely át birja segíteni a reá várakozó szomorú idők kemény megpróbáltatásain. A reformáció elterjedését e városban megkönnyítette maga a tan belső ereje s a hívők lelkének szomjúsága, de előmozdította a városnak földrajzi helyzete, az Erdélybe haladó fő kereskedelmi és szellemi útvonal mentén való fekvése s akkori földes-