Sárkány József szerk.: Emlékkönyv Cegléd reformációjának 400–dik évfordulójára. Cegléd 1928.

Történelmi áttekintés

— 9 — pusztultak ennek a városnak határában fekvő kisebb helységek, melyek nyomaira csak a legutóbbi évek ásatásai vetnek némi fényt, állt maga a város s benne a református egyház élő Siona. Tüzes magyar érzésükről és áldozatkészségükről tettek bizonyságot a ceglédiek akkor, mikor II. Rákóczi Ferenc célkitűzésének értékét felismerve s hozzácsatlakozva a haladó gondolat zászlóját kívánták győzelemre segíteni. Az elszegényedett lakosság azonban már 1705 április 24-én kelt folyamodványában adó és tized elengedését kéri a fejedelemtől, mert „mezítelenek vagyunk mindnyájan, kik életben maradtunk, cselédeinkkel együtt éhei halunk, nem lévén jószágunk, kényteleníttetünk magunkon őrleni!" A nyomorúságot még növelte, hogy a császári rác támadás 1707 március 21-ikén feldúlta a várost s az egyetlen megerősített helyen, a templom kőkerítésében védekező lakosok közül, Félegyházi Tamás rektort a templom küszöbén terítette le az ellenséges golyó, társai közül pedig ez a fergeteges rajtaütés „valakit kaphatott, ölt, fosztott, sokakat rabszíjra fűzött..." Az 1711-iki szathmári béke itt is megnyitotta és megindította a békés gazdasági fejlődés útját s visszatért ide is a „régi rend". A régi rend visszaállításával az óbudai Klarissza-apácák is újból visszanyerik földesúri jogaikat s védőszárnyaik alatt ismét megindult itt is a katholikus hit újraélesztése. A török megszállás és a felszabadító háborúk bizony megviselték e város lakosságát, úgy hogy erősen megcsappant a város lélekszáma. De a mátravidéki, jobbára kath. hitű tótok letelepítésével újból annyira megnövekedett, hogy ismét az ország jelentős helyei közé emelkedett. S 1720-ban az országos összeíró bizottság már 2 nemesi és 190 jobbágyi adóképes háztartást írt össze Cegléden. 1746-ban újra megalakul a róm. katholikus egyház s Botka János plébános átveszi az abonyi anyaegyháztól és a kecskeméti Ferences atyáktól a kath. hívek önálló lelki gondozását. A katholikus vallás újraéledése rövidesen napirendre tűzte a két felekezet egymáshoz való viszonyának rendezését s ennek lefolyása a felekezeti küzdelmek korát nyitotta meg. A század első fele ugyan a ceglédi református egyház virágzásának ideje, mert ennek a korszaknak békésebb élete lehetővé tette, hogy az egyház tagjainak áldozatkészségéből Patai István rektorságában 1721-ben újból fellendüljön az iskoláztatás ügye. 1723-ban pedig azzal tett egy lépést előre az egyház, hogy Miskolczi János prédikátor megkezdte az első anyakönyvi feljegyzések rendszeres vezetését s ugyanebben az időben, 1724ben adott Szoboszlai Mihály rektor az iskolának írott törvényeket 9 szakaszban. Tóth Ferenc pápai professzor „Prot. Eccl históriája- ban a ceglédi iskolát a kecskeméti és kőrösivei együtt